2015. április 5., vasárnap

Tenth Side - Epres élvezet



Mayna Collins
Nagyon jó volt egy kis időt eltölteni a szüleimmel. Már nagyon hiányoztak és az együtt eltöltött délutánunktól teljesen feltöltődtem.
Mikorra odaérek, anya már a kedvenc ételeimmel vár, amiknek az illata már teljesen betöltötte a lakást. Az ebéd közben is végig beszélgetünk, nem akarunk elszalasztani egy együtt eltöltött percet sem. Mindenféle kis csetlő-botló dolgok is szóba kerülnek, de miután tele hassal leülünk a nappaliba, felhozzák, hogy mit tervezek a jövőre nézve. A meglepettségtől hirtelen meg sem tudok szólalni. Kell néhány perc, hogy feleszméljek gondolkodásomból, eközben ők pedig türelmesen várnak a válaszomra. Elmondom, hogy szeretnék még kiadni könyveket és, hogy még sikeresebb szeretnék lenni. Mesélek szívem legrejtettebb részein lévő álmaimról, vágyaimról. Aztán felteszik a következő kérdésüket, amitől még jobban megijedek. A válaszaimban pont ezt a témát próbáltam  eddig kerülni, hiszen nem akarok nekik hazudni. Viszont azt sem szeretném, hogy csalódjanak bennem. Éppen ezért döntöttem már napokkal ezelőtt úgy, hogy miután elküldöm a kiadónak néhány vázlatom, csak utána fogom nekik is elmondani. A válaszom csak annyi, hogy még több féle ötlet kering fejemben és nem tudom, hogy melyiket valósítsam meg. Miközben beszélek, nem mertek rájuk nézni, a szoba berendezéseit vizslatom, amit távozásomnál édesanyám meg is jegyez. Szorosan magához ölel és fülembe suttogja, hogy bármi történik is, ő és apa mellettem fognak állni. Kijelentésétől könny gördül le az arcomon, félek, hogy valaha is elveszítem őket. Mind a ketten szorosan megölelgetnek és lelkemre kötötik, hogy amint tudok, látogassam meg őket, de ezt mondaniuk sem kellene, hiszen természetes, hogy elmegyek hozzájuk. Este hét óra körül érek haza és miután átöltözöm itthoni ruhába, nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Egyik szobából járkálok a másikba, de végül főzéssel kötötöm le magam. Egy könnyed vacsorát készítek, amivel beülök a Tv elé és úgy fogyasztom el. Nem sok idő elteltével, viszont az unalmas filmek bámulását is megunom és végül, tíz óra környékén aludni megyek. Hosszas forgolódás után tudok csak álomba zuhanni, mivel a lelkiismeretem nem hagy nyugton.
Reggel a redőny résein beszűrődő napsugarakra ébredek. A meleg kellemesen járja át az arcomat, de az már kevésbé tetszik, hogy a fények a szemembe is érnek. Néhány percig morgolódva forgolódok, hogy, hátha vissza tudok aludni, viszont ez nem sikerül és kénytelen vagyok felkelni. Az éjjeli szekrényen lévő óra tíz órát mutat, miszerint elég sokat aludtam az éjjel. A takarót ledobom magamról és az erkély ajtóhoz sétálok, hogy felhúzhassam a redőnyt, így fényt bebocsájtva a szobába. Ez a nap elég jónak ígérkezik, hiszen kezdenek megjelenni a tavasznak az első jelei. A hó még mindig rendíthetetlenül áll az udvarokban, utcákban, de már a Nap is törekszik, hogy meleget bocsájtson az élőlényekre.
Az ajtót résnyire nyitva hagyom, hogy kiszellőzzön a hálószobám és ez idő alatt a konyhába megyek, hogy reggelit készítsek magamnak. Mivel csak délutánra van programon, és addig még több óra is van, úgy döntök, hogy a délelőttöt lustálkodással, pizsamában töltöm. A nyuszis mamuszomban, és kék, aranyos figurákkal díszített alvóruhában kezdek neki a tojás felverésének. A rántottába különféle zöldségeket is belevagdosok és míg ez sül, egy bögre kakaót is elkészítek mellé. A reggelim hamar el is készül és evőeszköz kíséretével tálcára pakolom őket és a nappaliban lévő dohányzóasztalra teszem le. Mielőtt még elfogyasztanám, felrohanok a szobámba, hogy bezárjam az erkély ajtót. Belépve a helyiségbe,  a kinti hideg levegő megcsap és dideregve megyek a nyílászáróhoz, hogy bezárhassam azt. A hőszabályzót egy kicsivel feljebb tekerem, és visszasétálok a nappaliba, hogy kényelembe helyezhessem magam és így megehessem az ínycsiklandó reggelim. Mivel nem szeretem mikor nagy csend uralkodik a házban, bekapcsolom a Tv-t és egy mese csatornát indítok el, melyben Spongyabob kacarászva kergeti a medúzákat Patrikkal együtt. A jó kedvük engem is jó kedvre derít, a rózsaszín csillag bugyutaságán néha szinte már fulladozva nevetek. Mikorra a mese véget ér, a tálcán lévő ételem is elfogy és teli hassal, jól lakottan viszem ki a mosogatóba a piszkos tányért és poharat. Mai lustálkodásomat még mindig folytatom tovább, beburkolózok egy vastag plédbe, kényelembe helyezem magam és mesék nézésével ütöm el a hátra lévő néhány órát.
Délután kettő órakor, viszont úgy döntök, hogy itt az ideje készülődni, ha nem pizsamában szeretnék megjelenni Niall előtt. A televíziót kikapcsolom, a plédet összehajtom és egy nyújtózást követően a hálószobámba sétálok. Már eléggé felmelegedett a szoba, ezért visszaállítom a hőszabályzót az eredeti hőmérsékletre, és a fürdőszobába vonulok. A pizsamámat és az alatta lévő fehérneműt a szennyesbe dobom és beállok a kellemesen meleg zuhany alá. Testemet a cseresznyevirágos tusfürdőmmel mosom meg, míg hajamra barack illatú sampont teszek. A habot és vele együtt a piszkot leöblítem magamról, és kilépek a zuhanykabin előtt lévő fürdőszoba szőnyegre. Hajamat becsavarom egy puha törölközőbe és így teszem a testemmel is. A párával ellepett helyiségből kilépek a kellemes hőmérsékletű szobámba, de utána rögtön átmegyek a gardróbba, hogy kiválasszam a mai szettem. A szöszi azt mondta, hogy ne öltözzek ki és ne is öltözzek nagyon lengén. Az egyik fogasról leemelem a fekete csőfarmeremet és hozzá egy fehér toppot és krémszínű kötött pulóvert választok. Kiegészítőként pedig egy szintén krémszínű, telitalpú bokacsizmát és ugyanilyen színű táskát választok. A karóráim közül most egy fehér darabra esik a választásom. A mai ruháimat és kiegészítőimet a kezembe véve visszamegyek a szobába, és az ágyra pakolom a ruhákat, hogy ne gyűrődjenek össze. Ezután vissza megyek oda ahonnan jöttem és a fehérneműs fiókomból kiveszem az egyik fehér párt és magamra is húzom. A vizes törölközőt kiterítem a fürdőszobába és a mosdókagyló felett elhelyezett nagy, fali tükör előtt, egy hajszárítóval megszárítom a hajam. Miután mindenhol megszáradt, a konnektorba a hajvasalót dugom, amivel a hajamat egyenesre varázsolom. Mielőtt még a sminkemhez is hozzá fognék, felöltözöm és csak utána kezdek el az arcommal foglalatoskodni. Visszafogott, természetes hatású sminket teszek fel. Ajkaimon halvány rózsaszín szájfény csillog, míg szemhéjam halvány barna, krémszínű színezést kap. Még utoljára a tükörbe nézve megigazítom a hajam és elhagyom a nem túl kicsi fürdőszobát. A táskába beleteszek minden olyan dolgot, ami fontos lehet, köztük a telefonomat és a pénztárcát is. A jobb csuklómra felcsatolom az órámat és miután a lábaimat belebújtatom a cipőbe, kezembe veszem a táskát és elhagyom a sötétségbe borult szobát. Apró, óvatos léptekkel sétálok le a lépcsőn, hiszen nem szeretnék orra esni.
Niall pontosan háromnegyed négykor érkezik meg, amit a csengő megnyomásával jelez. Magamra kapom a kabátomat, a kulcsommal bezárom a bejárati ajtót és a járdán elindulok a kapu felé. A kapu előtt, a járdaszegély mellett parkol a lesötétített ablakos, fekete Range Rover-jével. A járda még mindig le van fagyva és csúszós, ezért megpróbálok lassan sétálni, hogy el ne essek ezalatt a néhány méter alatt. Szerencsémre sérülés és esés nélkül ülök be a kényelmes ülésbe. A szőke hajú fiú a kormány felőli ülésen ül és csillogó szemekkel és mosolyogva figyel engem.
- Szia - egy öleléssel és egy hosszúra nyújtott arcra puszival köszönt. Ajkain percekkel később is, mikor már a ház elől is elhajtunk, ott díszeleg az a boldog mosoly, ami engem is boldogságra késztet. Niall-nek meg van az a kisugárzása, amitől az embereknek jobb kedvük lesz és rájuk is átragad a fiú boldogsága. Ez történt most velem is.
- Egy pillanat és jövök - miután megállunk az autóval, kikapcsolja a biztonsági övét és szinte kiugrik a járműből. Nem megyek utána, az ablakon át figyelve a mellettünk elhaladó autókat türelmesen várok, hogy visszatérjen. Ez gyorsan be is következik, hiszen néhány perc elteltével újra visszaül mellém, viszont most egy virágcsokor is van a kezében - Ezt neked hoztam.
- Nagyon szépen köszönöm - a csokrot a kezembe fogom, míg óvatosan áthajolok az ő oldalára, hogy egy puszit lehelhessek az arcára és visszahuppanok a helyemre, hogy folytathassuk az utunkat. Ez a csokor is, éppen úgy, mint az előző, hatalmas. Több fajta rózsaszínű virágok vannak benne és a szárán egy szintén ilyen színű csomagolás található. Nem csak a kinézetük szép a virágoknak, hanem az illatuk is mesés, ami már betöltötte a kocsi belsejét - Gyönyörű.
- Te vagy a gyönyörű - míg a száján kiejti ezt a néhány szót, rám néz, de aztán újra az útra összpontosít. Arcomra pír kúszik a bókja hallatán, hiszen váratlanul értek szavai, viszont kétség kívül jól esett az amit az előbb mondott.
Kevesebb, mint húsz perc autókázás után megérkezünk, mint kiderült Niall házához. Már korábban is voltam itt, de akkor az út rövidebbnek tűnt, mint most. A kapuk kitárulnak a jármű előtt és lassan begördülünk a garázs elé. Miután beérünk, a kapuk visszazáródnak mögöttünk, így megnyugtatva minket, hogy senki sem fog bejönni a területre. A csokrot és a táskát szorosabban fogom kezeimbe és kilépek a hűvös, késő téli londoni levegőre. A Nap már lassan kezd lemenni, és a lemenő sugari narancssárgásan világítják meg a nagy udvart, amin már ismerősen köszöntenek a növények. Niall mellém lép és derekamat átkarolva terel a bejárati ajtó felé. Mikor belépek a meleg rögtön megcsap, ami kellemesen járja át az ez alatt a néhány rövidke perc alatt átfagyott testrészeimet. A fiú miután leveszi magáról a kabátját és cipőjét, az enyémeket is lesegíti.
- Remélem nem baj, hogy ide jöttünk. Gondolom te is hallottad a rólunk szóló pletykákat és találgatásokat, ezért nem szerettem volna olyan helyre menni ahol bárki is megzavarhat minket.
Az előszobában ácsorgunk, furcsa módon még nem kapcsolt villanyt sem, viszont hamar észre is veszem ennek az okát. A hátam mögött gyertya sor helyezkedik el, közöttük pedig rózsaszirmok vannak elszórva. Kíváncsi tettek ezek az apró tárgyak, ezért a mellett álldogáló fiú felé fordulok és kérdő pillantást vetek felé. Ajkait újra mosolyra húzza, kezeit összekulcsolja az enyémekkel és a gyertyákkal és szirmokkal kirakott úton elindulunk. Az egész házban sötétség uralkodik, csak a gyertyák adnak némi fényt. A rögtönzött út az ebédlőbe vezet, ahol még csodálatosabb látvány tárul a szemem elé. A hosszú asztal helyett egy  nem túl nagy asztal van elhelyezve, amin szintén gyertyák fénylenek. Két szék van mellette, amik körül is fénylő kis mécsesek vannak. Az asztal közepén egy vörös rózsákból álló csokor kapott helyet, de még kettő boros pohár és étellel megpakolt tányér is van a romantikus fényben lévő asztalkán.
Ámulva nézek Niall-re, alig jutok szavakhoz. Csodálatos a látvány ami szemem elé tárul. Még soha egy fiú sem tett értem ilyen dolgot, ez pedig számomra csodálatra méltó.
Míg én a megterített asztalt bámulom, Niall az eddig a kezemben lévő csokrot egy vízzel megtöltött vázába helyezi és a konyhapultra teszi le. Valószínűleg nem ennek kéne lennie a legfontosabb dolgomnak, de előkapom a telefonomat és lefényképezem a szőke hajú fiú által előkészített randi helyszínét. Egy titokzatos köszönő szöveg után posztolom is instagramra, de utána lenémítom készülékemet és táskám mélyére süllyesztem, hogy élvezhessem, ezt a varázslatosnak ígérkező estét.
- Gyere - lép mellém ma esti randi partnerem, de mielőtt még az asztalhoz kísérne, kiveszi a kezemből a táskámat és a nappaliban lévő kanapéra teszi. Ezután visszatér hozzám és az asztalhoz lépdelünk. A széket kihúzza nekem és miután ráülök, be is tol vele. A rózsa csokor már lekerült az asztalról, így akadály nélkül láthatjuk egymást. Ő is helyet foglal a szemben lévő széken és a boros poharat a kezébe véve, koccintásra emeli azt.
- Koccintsunk az előttünk álló estére.
- Az estére - a vörös folyadékkal megtöltött poharak hangosan koccannak, mikor összeérnek. Eközben a mozdulat közben, egymás szemébe nézünk, de még akkor is, mikor belekortyolunk az italba. Az édeskés bor kellemesen csordul le torkomon, ami még többet kíván, de nem áll szándékomban lerészegedni, azért visszateszem a tányérom elé, amin a gőzölgő, étvágy gerjesztő vacsora van.
- Remélem nem baj, hogy lefényképeztem - két falat közben szólalok meg és egyik kezemmel a körülöttünk lévő fénylő gyertyákra és rózsaszirmokra mutatok - Feltettem instagramra a képet, de nem jelöltelek meg rajta.
Félve mondom az utolsó mondatom, hiszen nem esne jól, ha azt mondaná, hogy ezt nem szabadott volna tennem és, hogy töröljem le most. Viszont mikor mosoly kúszik arcára, megnyugodok és a kő leesik szívemről.
- Nem baj, hogy kiposztoltad. Örülök, hogy tetszik - igéző, kék szemeivel a lelkemig tud hatolni és az ilyen pillanatokban meg is ijedek, hogy kiolvassa belőlem a tervemet - Azt hiszem, tudnod kell, hogy ez nem csak az én érdemem, hanem Harry-é is. Ő gyújtotta meg a gyertyákat, mire ide értünk, meg segített az ötlet kitalálásában is.
- Szóval, akkor Harold itt hallgatózik valamelyik szoba ajtaja mögül?
- Nem - hangja vidáman csendül fel - Már nincsen itt, csak ketten vagyunk. Mikor mi megérkeztünk a hátsó ajtón osont ki úgy, hogy ne vedd észre, hogy ő is itt volt.
A vacsora következő percei egymás társaságát élvezve, halk beszélgetés mellett telik el. Szavainkat halkan ejtjük, hiszen félő, hogy a hangosabban kiejtett szavak lerombolnák ezt a csodálatos pillanatot. A társalgásunk közben végig egymás szemébe nézünk, míg arcunkon boldog mosoly húzódik. Apró, csetlő-botló dolgokról kérdezzük egymást, amik viszont még fontosak lehetnek akár egy párkapcsolatban akár az én könyvemben.
- Ez nagyon finom volt - tele hassal dőlök hátra a székemben és  úgy érzem, hogy már egy falat sem menne le a torkomon - Te készítetted?
- Igen - válaszától meglepődök, ami valószínűleg az arcomon is látszódik, hiszen arcán egy büszke, magabiztos mosoly jelenik meg - Azt hitted, hogy egy puccos helyről hozattam?
- Megfordult a fejemben, hogy egy neves étteremből hozattad. Tudom, hogy nagyon szeretsz enni, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jól tudsz főzni is.
- Azt hiszem ez egy dicséret, szóval köszönöm szépen - poharából megissza az utolsó korty bort is és a szélet kitolva, feláll az asztaltól és mellém sétál. Kezét felém nyújtja, amit én el is fogadok és felállok ülőhelyzetemből. Az asztalon lévő gyertyákat elfújja és összekulcsolt kezekkel a nappaliba sétálunk át. A dohányzóasztal tele van rakva mécsesekkel, amik fényt adnak a sötétségbe borult szobának. A gyertyák által kialakított kör közepén egy tál eper és folyékony csoki van, amik már távolról is elég íncsiklandóan néznek ki. Niall lassan a kanapéhoz vezet, kezébe veszi a két tálat és egymás mellett szorosan elhelyezkedünk a garnitúrán.
Lábaink, karjaink teljesen összesimulnak, szinte eggyé olvadunk. A közelsége miatt melegség jár át,jól érzem magam mellette. Mikor találkozunk, mindig boldogabb leszek és kezdem azt érezni, hogy szeretem mikor a közelemben és olyankor olyan, mintha egy teljesen más ember lennék. Viszont ez mind szép és jó és, ha nem csak a cselszövésem áldozata lenne, akkor azt mondanám, hogy szívesen alkotnék vele egy párt hazugság és mindenféle hátsó tényező nélkül. De a könyv miatt nekem nem szabad többet éreznem, mint egy átlagos ember iránt, mert akkor annak én is megfogom inni a levét. Ahogy most a helyzet kinéz, ebből az egészből csak rosszul jöhetek ki.
Niall egy méretes, szinte már vörös színű epret a csokoládéba márt és a számhoz emeli. Fogaim lágyan hasítják át a gyümölcs húsát. Az íze is éppen olyan jó, mint a kinézete. A ráfolyatott csokitól még édesebbé vált és egy különleges aromát is adott neki. A megmaradt darabot a szőke fiú eszi meg és mielőtt még megint a számhoz tenne egy piros földiepret, én teszem meg ugyanazt a mozdulatot, amit ő az előbb. Felé nyújtom a kezemben tartott gyümölcsöt, az ő keze is megmozdul és megfogja azt a testrészem, amiben az édesség van. Finoman a szájához vezeti és leharap a csokis desszertből egy darabot, de közben szemét le nem veszi rólam. A másik fele az én számban landol, de mozdulataink közben nem szakítjuk el a szemkontaktusunkat.
Tengerkék szemei csillogóan fénylenek, míg az ajkam és a szemem között cikázik velük. Szinte már könyörgően pislog felém, hogy megadjam neki a jelet, amit már egy ideje vár. Ajkamat mosolyra húzom és neki nem is kell több, akcióba lendülnek. Közelebb húzódik hozzám és azt a néhány centiméter távolságot is megszünteti az ajkaink között. A két testrész lágyan, lassú csókban forr össze, amit a gyomromban felébredő pillangók kísérnek. Kezemet a nyakára teszem, így közelebb húzva őt, míg Niall a derekamnál fogva emel át az ölébe, hogy kényelmesebb legyen a pozíciónk. A csók nem tart sokáig, de abban a néhány kis röpke másodpercben mégis úgy érzem, hogy megszűnik körülöttem a világ és csak Ő és Én létezünk. Nem vesztegeti sokáig az idejét, egy röpke lélegzetvételnyi idő után újra lecsap ajkaimra, amik már ismerősen köszöntik az ő puha és formás ajkait.
- Légy a barátnőm - alig hallhatóan, szaporán lélegezve teszi fel ezt a kérdésnek nem mondható mondatot. Elhúzódok, hogy szemeibe tudjak nézni. Félelmet és vágyat sugallnak, az enyém viszont valószínűleg a meglepettségtől tágra nyíltak. Halkan kiengedem a bent tartott levegőt és számat szólásra nyitom és kimondom azokat a szavakat, amitől lehet, hogy nagyon boldog lesz, de lehet, hogy összetöröm a szívét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése