Fifth Side - "Te vagy a legérzékenyebb fiú akit ismerek" | Part.2

Niall Horan

Mayna eleinte félénken fogadja a felé közeledő gesztusokat és bemutatkozásokat, de aztán neki is sikerül valamennyire feloldódnia. A bandatagok és a barátnőik is csodálkozva pislognak a számukra váratlanul érkező lány felé, de miután látják Harry közvetlenségét, ők is felbátorkodnak és egymás után sétálnak oda hozzá, hogy bemutatkozzanak. 

- Zayn vagyok ő pedig az én csodálatos menyasszonyom, Perrie - az említett fiú szorosabban fonja karjait a lány dereka köré és arcán egy büszke mosoly jelenik meg. Látszik rajtuk, hogy tagadhatatlanul és visszavonhatatlanul szerelmesek egymásba. 

- Mayna, én is beszeretném neked mutatni a barátnőmet - Harry háta mögül elő lép egy barna hajú, karcsú derekú lány aki Harold barátnője, de egyben nekem is egy nagyon jó barátom. Ráadásul az én segítségemmel talált egymásra a két fél néhány hónappal ezelőtt, és azóta is boldogok együtt és mindezt úgy tehetik meg, hogy a média mit sem tud a kapcsolatukról - Barbara Palvin. 

A magyar származású modell lány egy biztató mosoly kíséretében nyújtja az angol származású iró nő felé a kezét, amit ő illedelmesen el is fogad és apró tenyereit a szintén apró tenyerekbe csúsztatja.

- Nagyon szép neved van - szólal meg végre az eddig szótlanul álldogáló Mayna - Esetleg nem külföldi származású vagy? 

- Köszönöm - Barbi még mindig mosolyogva válaszol az előbbi kérdésre, miközben Harry karjaiban tartja őt - Magyar vagyok.

- És az én csodálatos magyar barátnőm - a fiú egy lágy csókot hint a lány arcára, amelyre az arca egy halvány pírral válaszol. A szerelmes pár ezt követően a kanapéhoz vonul és helyet foglalnak rajta.

A fejemmel a konyha felé biccentek és Mayna-val a nyomomban elindulok az említett helyiség felé. A szekrényből előveszek egy tiszta poharat és pult mellett ácsorgó lánynak nyújtom. Szemeivel a mozdulataimat követi, míg feketére lakkozott körmeivel a pulton dobol. Még csak most tűnik fel, hogy mennyire is csinos. Egy fekete farmernadrágba bújtatta nőies lábait, de felsőtestét egy fehér, lenge pólóval takarta el, amire felvett egy egyszerű fekete blézert is. Barna haja hullámosan omlik vállárra, néha így belelógva a szemeibe. A száján egy piros rúzs ékeskedik, de szemeit meghagyta természetesen. Ezzel az egyszerűségével mégis feltűnő bájával képes levenni az embereket a talpukról és ez most velem is megtörtént.
- Nagyon jól nézel ki - szavaimat úgy ejtem ki, hogy végig a szemeibe nézek és egy lépéssel közelebb megyek hozzá.
- Köszönöm - halk, nőies hangja alig hallható a beszűrődő zajoknak köszönhetően - Te sem panaszkodhatsz.
- Még zavarba hozol - legyintek és felnevetek ostobaságomon. Beáll egy néhány másodperces csend közöttünk és már éppen úgy döntök, hogy visszaindulok a nappaliban lévő társasághoz, mikor ő újra megszólal.
- Ahogy láttam, a barátaid eléggé meglepődtek, mikor az előbb megláttak - szemeiben zavarodottságot és szomorúságot fedezek fel, bár nem értem, hogy ezeknek a jelei miért tűnnek fel rajta, pont most - Olyan érzésem van, hogy nem kedvelnek.
- Mayna ne hülyéskedj. Miért ne kedvelnének? Azért lepődtek meg, mert nem tudták, hogy mást is meghívtam rajtuk kívül.
- Értem, de olyan kívülállónak érzem magam. Egyáltalán nem tartozom közétek és nem is ismernek - az eddig a falat pásztázó csillogó szemeit újra rám emeli és fogva tartja pillantásával az enyémeket. A poharat leteszem a pultra, közelebb sétálok hozzá és gyengéden kezeim közé fogom az ő puha, ápolt kezeit.
- Ne aggódj. Engem sem ismertél mikor legelőször találkoztunk, most mégis itt vagy - bátorítóan megszorítom kezét - Nem esznek embert, nem bántanak embert sőt még nem is gyilkolnak. Ők is ugyanolyan normális emberek, mint te vagy én. Csak viselkedj úgy ahogy szoktál és őket is leveszed a lábukról.
- Köszönöm - bizonytalanul mosolyodik el, de aztán karjait derekam köré tekeri és átölel. Fejét mellkasomra helyezve hallgatja szívem gyors dobbanásait, amit feltehetőleg ő vált ki, de ezt ő nem tudja és nem is tudhatja. Kezeimet én is dereka köré csavarom és gyengéden közelebb húzom magamhoz. Elmondhatatlanul jó érzés őt ilyen közel érezni magamhoz, érezni szíve dobbanását, hallani lélegzetvételét. Magasságunk körülbelül megegyezik, hiszen se ő, se én nem vagyok két méteres langaléta. Hajába puszilok, egy pillanatra megremeg a karjaim között, de aztán újra megnyugszik.
- Hey Niall és - Louis hangjára hirtelen rebbenünk szét, mintha valami rossz dolgot tettünk volna. Mayna szégyenlősen lehajtja a fejét és a zoknijának mintáját vizslatja -  Mayna. Gyertek, mert kitaláltunk egy játékot a srácokkal.
Kacsint, aztán pedig olyan gyorsan hagyja el a konyhát, amilyen gyorsan jött. A poharat a kezembe ragadom és Mayna-val együtt besétálok a nappaliba. A kanapét - amit már én is eltoltam a helyéről - a fiúk még hátrébb tolták, így nagyobb teret hagyva a nappali közepén. A párnákat körbe rakták és néhányan már el is foglalták rajta a helyüket egy-egy pohár vörösbor társaságában. Harry az én kezembe is ad egy borral megtöltött poharat és a rögtönzött ülőhely felé terel. Mayna se jár másképpen, Barbi az ő kezébe is ad egy megtöltött poharat és a mellettem lévő párnához vezeti. Látom Barbin, hogy próbál kedves lenni Mayna-val és barátkozik vele. Ennek személy szerint nagyon örülök, de furcsállom Mayna viselkedését. Az eddigi találkozásainkkor, mindig harsány, vidám és beszédes volt, most viszont ennek pont az ellenkezője. Szeretném, ha megmutatná a többieknek is, hogy milyen ő valójában,szeretném, ha jól érezné magát közöttünk. Amint látom ezt nem csak én szeretném így, mert a fiúk kitaláltak egy játékot, ami azt jelenti, hogy ma sem marad szem szárazon.
- Szóval a mai játék neve piszkos ivászat - kérdőn nézek a játékot felkonferáló Louis felé, de ő nem törődik a pillantásommal, tovább folytatja az általa kitalált játék ismertetését - Ebben a játékban még jobban megismerhetjük egymást, de eközben jól be is rúghatunk és vicces is. Először öt darab két fős csapatokra oszlunk, egy fiú, egy lány, de semmi képpen sem kerülhetnek egy csapatba szerelmespárok.
- Akkor a csapatok: Zayn és Sophia, Liam és Eleanor - Harry mutogatva osztja be az egy csoportba tartozó embereket és a göndör parancsára a csapattagoknak egymás mellé is kell ülniük - Louis és Perrie, Niall és Barbi végül pedig Mayna és én.
- A játék menete a következő - a szót újra Louis veszi át - Első kört a fiúk kezdik és ha ők nem teljesítik a nekik szánt feladatot, akkor a lányoknak kell egy adott alkoholból inni. A következő körben pedig fordítva lesz, ők kapnak feladatot és a fiúk isznak és így tovább a többi körön keresztül.
- Első szabály: Ha nem teljesíted a feladatodat, a csapattársadnak kell inni és ő nem ruházhatja át ezt másra! Szóval mindenki bármilyen módon is, de inni fog - Harry szigorú pillantások között mondja el a játék szabályokat - és ennyi. Ez az egy szabály van, de ezt mindenkinek be kell tartani!
A göndör hajú fiú az egyik polcról tollakat és papírlapokat vesz elő és mindenkinek ad belőle egyet-egyet. Először mindenki csodálkozva néz a két játékmesterre, de aztán ismertetik velünk szándékukat, miszerint a papír fecnikre fel kell írnunk feladatokat,amelyet majd később egy tálba teszünk és azokból kihúzva döntjük el, hogy ki milyen feladatot fog végrehajtani.
- Ki kezd? - kérdezi Louis gonosz mosollyal az arcán és körbetekint a párnán ülő társaságon.
- Kezdje az, aki kitalálta a játékot - szólal fel az eddig csendben üldögélő Mayna.
- Rendben - Louis vigyorogva dörzsöli össze tenyereit és a középen elhelyezett tálba túr. Kezeit forgatja a papírok között, gondosan kotorászik benne, hogy melyiket válassza ki. Néhány másodperc múlva kezét kihúzza a benne tartott papírfecnivel együtt. Az apróra hajtogatott fecnit kihajtja és szemeivel átfutja a rajta lévő szöveget és hangosan felolvassa - Valld be eddigi életed legcikisebb sztoriját.
A papírt összegyűri és a közelben lévő kukába dobja és fejét törni kezdi a válaszon. Nem tudom, hogy ezt a feladat szerű valamit ki írhatta, mert egy kicsit unalmasnak és elcsépeltnek tűnik. Viszont, mivel ez az első feladat, betudom egy kezdő feladatnak.
- Ezt még senkinek sem meséltem el, szóval érezzétek magatokat megtisztelve - mindenki kíváncsian figyeli a beszélő fiút, hogy új dolgot tudhassunk meg róla - Ez még az X-faktor válogatón történt. Rengetegen voltak és próbáltam előbbre jutni, mikor valaki hátulról lerántotta a nadrágomat és vele együtt majdnem az alsónadrágomat is. A csávó is, mint később kiderült, hogy megbotlott valamiben és belém kapaszkodott, ott álltunk meglepődve és nem csináltunk semmit. Percek elteltével jutott csak az eszembe, hogy a nadrágom még mindig le van húzva és mindenki engem figyel.
Jól eső nevetés hagyja el a számot, de ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a körülöttem ülők is hasukat fogva nevetnek.
- Az te voltál? - Liam könnyeit törölgetve kérdezi Louis-tól aki csak bólint - Én láttalak. Ott álltál, mint egy darab fa és egy csajt bámultál aki a barátnőivel röhögött rajtad. Mellesleg csini volt a pókemberes alsód.
A cérna Liam mondatánál szakad el és a hasamat fogva, nevetek Louis történetén, de hang már alig akar kijönni a torkomon. Szegény Louis, biztos nagy szégyen lehetett akkor neki, de be kell vallani, hogy ez elég vicces is. Louis arca Liam szavai után halvány pírba borul és szégyenlősen lehajtja a fejét, de arcán még mindig ott van a széles mosolya.
- Na jó most már elég lesz - szólal fel a banda legidősebb tagja, mikorra megunja, hogy ő vált a vicc tárgyává és Liam elé tolja a papírokkal teli tálat. Az említett fiú nem vacakol annyit a papírok között, mint az előtte lévő fiú, belenyúl és már rögtön ki is húzza az általa választott fecnit.
- Igyál meg egy pohár sört tejszínhabbal a tetején ami erős paprikával van megszórva - már a feladat hallatára elkap a nevetés, de ahogy a fiú arcvonásait látom, tisztában vagyok vele, hogy nem fogja ezt a feladatot végrehajtani. Ez be is igazolódik, mikor Liam kijelenti, hogy  ő ezt nem fogja végrehajtani. Eleanor eddigi mosolygós arcán egy fintor jelenik meg és a szabályzatnak eleget téve, megiszik egy pohár tiszta wiskey-t.
Néhány kör múltával a papírokra felírkált feladatok is fogynak, ezáltal az alkohol is. A társaság nagy része - beleértve engem is - dülöngélve és bárgyún vigyorogva ülünk a helyünkön. Az elmúlt körökön keresztül jó néhány üveg alkoholt fogyasztottunk el, aminek a hatása már látszódni kezd rajtunk. Ez miatt a hangulat is javult és már mindenki fesztelenül és korlátok nélkül társalog a másikkal. Az alkohol hatását én is megérzem, szédülök, de arcomról a mosoly le sem vakarhatatlan.
- Mayna te jössz - miután megiszom a nekem szánt alkoholmennyiséget, Barbi mosolyogva tolja a csapattársával nevetgélő lány felé a papírokat tartalmazó tálat.
- A csapattársad kenje be az arcodat Nutellával, tejszínhabbal rajzoljon rád bajuszt, fényképezzétek le és tegyétek ki a képet twitterre - néhány másodperc gondolkodási lehetőséget adunk neki, de ő nem él vele, már rögtön a tejszínhabot és a Nutellát kéri. Jó házigazdához méltóan én állok fel és megyek ki értük. Szokásos időmet megkétszerezve érek ki a konyhába, hiszen akadtak zavaró tényezők a kivezető utamban, mint például egy fal. Nem is értem, hogy kerülhetett az oda. A konyhában megint több időt töltök a szükségesnél, mert sehogy sem tudom kinyitni hosszas próbálkozás után sem a hűtő ajtaját. Aztán mégis csoda történik és a hűtő másik oldalán próbálkozva, sikerül feltárnom annak tartalmát. Kiveszem a számomra szükséges dolgokat és újra elindulok a vissza vezető hosszú úton.
Harry kezébe nyomom a Nutellát és a tejszínhabot és megkönnyebbülésemre, helyet foglalok a párnámon és onnan figyelem az eseményeket.
- Kezdjük - mondja Mayna, mikor már kényelmesen elhelyezkedett. Harry egy mozdulattal lecsavarja az édes desszert tetejét és ujjait belemártja, majd egy csíkot húz a lány arcára. Ezt követi még több csík, mígnem a lány arca felismerhetetlenné barnává válik. Ezután csapattársa a tejszínhabot veszi elő és mintákat rajzol Mayna csokis arcára. Mire elkészül a remekmű a fehér lányból egy viccesen kinéző barna télapó válik. Telefonomat elő kapom farzsebemből és a feladat utolsó részének eleget téve, lefényképezem a kamerába vigyorgó lányt és egy gombnyomással posztolom a twitter nevű közösségi oldalra. Valószínűleg ezt a cselekedet holnapra már Mayna is megfogja bánni, de még ma van, szóval ez most annyira nem is izgat. Ráérünk a következményekkel holnap foglalkozni.
- Hol moshatom le ezt az arcomról? - kérdezi nevetve Mayna, miközben kisebb-nagyobb sikerrel próbál felállni a helyéről.
- Gyere, megmutatom - kézen ragadom és a földszinti fürdőszoba felé kezdem el húzni. Igazából ez nehezebben megy, mint fejemben gondoltam, hiszen mind a ketten megittunk néhány pohárral. Tempómat lassabbra kell fognom, mert a mögöttem lépkedő lány gyakran megbotlik a saját lábában és nem szeretném ha elesne.
Az ajtót kitárva engedem magam elé, majd én is belépek utána és az ajtónak dőlve figyelem mozdulatait. A mosdókagylóhoz sétál és a csapot megengedve, vizes tenyerével próbálja lemosni magáról a ragadós édességek keverékét. Miután végez, maga körül tapogatózni kezd.
- Kérhetek egy törölközőt? - összeszorított szemekkel fordul felém, és kissé meglepődök arcának látványától. A Nutella és a tejszínhab maradványai még mindig kivehetőek arca vonulatain, de egy kis piros rúzst is észreveszek. Egy halk kuncogás után a türelmetlenül váró lányhoz sétálok egy törölközővel a kezemben, de ahelyett, hogy odaadnám neki, magam kezdem el letisztítani az arcát. Eleinte kezeivel próbálja megakadályozni az enyémet a mozgásban, de aztán leejti őket teste mellé és hagyja, hogy elvégezzem azt,a mit elkezdtem.
- Köszönöm - hangja halk, szinte suttog, de én mégis úgy hallom, mintha kiabálna. Szemeivel engem néz és olykor-olykor tekintete ajkaimra téved. Az én szemeim sem kerülik el a természetes színében pompázó ajkait, melyek olyan hívogatóak az enyémek számára. A köztünk lévő távolságot megszüntetem és kezeimet derekára helyezve húzom közelebb magamhoz. Tekintetem folyamatosan arcán tartom, hogy láthassam az ő reakcióit. Szemeivel újra ajkamra pillant egy pillanatra, s nekem nem is kell több. Ezt engedélynek veszem és ajkaimmal az övéi felé közeledek, de mielőtt összeérhetnének, lehajtja a fejét, így egy homlok puszit formálva a csókból.
- Menjünk - halkan, lehajtott fejjel mondja. Szemeimet becsukom és fogaimat összeszorítom, hogy nehogy valami olyant mondjak, amit nem kellene.
Kezemet levéve a derekáról eltávolodok tőle és magára hagyom. A nappaliban az utam rögtön az alkoholokat tartalmazó asztal felé vezet és az egyik üveg száját megfogva, rögtön meghúzom azt. Bánt a tudat, hogy az a csodálatos nő, aki nekem talán baráttól is többet jelent, visszautasított. Talán ő nem érez semmit sem irántam, de talán igen, de lehet, hogy ezzel a kis próbálkozásommal mindent elrontottam. Viszont én tudni akarom, hogy lehet-e kettőnk között több, mert lassan beleőrülök ebbe a helyzetbe.
- Hey Niall. Mi van veled? - Harry kérdő pillantásokat vet rám, de én nem foglalkozok vele, még egyet kortyolok az üvegben lévő alkoholból - Elég legyen.
Egy mozdulattal kiveszi a félig üressé vált üveget a kezemből és az asztalra helyezi. Hisztisen próbálnék nyúlni utána, de ő nem engedi, kezemnél fogva arrébb húz az asztaltól.
- Mi történt? - teszi fel a kérdést, mikor látja, hogy nem áll szándékomban beszélni.
- Megakartam csókolni - szívembe olyan érzés nyilal, mintha egy kést forgatnának benne és agyam újra az alkohol felé kezd vágyakozni - de ő visszautasított.
- Niall, túl sok alkoholt ittál már ma és ezt te is és Mayna is nagyon jól tudja. Nem hiszem, hogy úgy képzeled el az első csókotokat, hogy a szád alkoholtól bűzölög és főleg, hogy másnap nem fogsz rá emlékezni. Nagyon helyes fiú vagy és Mayna egy csodálatos lány, de lehet, hogy neki ez még túl gyors. Várj még egy kicsit, hagyd, hogy a dolgok a maguk módján történjenek.
Harry beszédétől teljesen elérzékenyülök, már közel állok hozzá, hogy elsírjam magam. Tudom, hogy most fontos dolgokat mondott és meg is értettem, hogy miket, viszont fel még sem fogtam a rengeteg alkoholnak köszönhetően.
- Szeretlek haver - ingadozva ölelem meg, de rögtön el is távolodok tőle, mert csuklani kezdek. A szoba egyre jobban forogni kezd körülöttem és a meleg még ront a helyzeten. Harry-t kikerülve lépdelek a bejárati ajtó felé, de közben kezeimmel erősen kapaszkodok a falba, hogy ne essek össze.
Az ajtót kinyitva megcsap a hideg levegő ami jobb érzéssel tölt el, mint a benti meleg levegő. A nyílászárót becsukom magam mögött, de mikor leülnék a lépcsőre a gyomrom felfordul és tartalma úját felfelé veszi. A lépcsőről lehajolva, a bokorra adom ki az eddig a gyomromban lévő dolgokat, beleértve az alkoholt is. Miután végzek a zsebemből előhúzok egy zsebkendőt és letörlöm vele az arcom, majd keserű szájízzel leülök a hideg lépcsőre. Már sokkal jobban érzem magam, a szédülés enyhült és a hányingernek már jele sincsen.
- Jobban vagy? - ijedten kapom a fejem a hang irányába, de mikor meglátom a mellettem ücsörgő lányt, megnyugszok. Eddig még észre sem vettem, hogy kijött utánam, de értékelem eme gesztusát és örülök annak is, hogy érdeklődik az iránt, hogy hogyan érzem magam. Egy halvány bólintással válaszolok kérdésére és fejemet újra a kapu felé fordítom.
- Sajnálom ami odabent történt. Nem tudom mit is gondoltam akkor, csak a fejem után mentem és - heves magyarázkodásba kezdek és valószínűleg sok sületlenséget hordok össze, de ő megakadályoz abban, hogy befejezzem a mondatomat.
- Felejtsük el - biztató mosolyt küld felém, feláll és kezét felém nyújtja, hogy abba kapaszkodhassak a felállásomkor.
- Többiek? - kérdezem csodálkozva Harry-től, mikor Mayna-val az oldalamon beérek a nappaliba, viszont ott csak Barbi és Harry van.
- A fiúk kiütötték magukat és a lányok felvitték őket lefektetni. Viszont most már mi is mennénk aludni, ha nem bánjátok - egy-egy öleléssel elköszönök a szerelmesektől és ugyanígy tesz Mayna is. Bármennyire próbálja Harry halkan suttogni Mayna fülébe azt a mondatot, hogy elbír-e velem én még is hallom. Arcomra mosoly kúszik, mikor a lány megnyugtatja őt és gyengéden meglöki a fiút a lépcső irányába - Jó éjszakát.
- Én hol fogok aludni? - kérdezi Mayna, mikor már az általam adott pizsamában sétál be a szobámba. Arcára pír kúszik, mikor észreveszi, hogy szemeimmel végig nézek fedetlen lábain.
- Itt - a mellettem levő helyre mutatok. A lány arca ijedt lesz és meglepetten méreget barna szemeivel - vagy aludhatsz a fürdőkádban is vagy akár valamelyik vendégszobában harmadikként.
Önkéntelenül is felnevetek bátortalanságán és biztatásul felemelem a takarót, hogy befeküdjön alá. Szemeit a plafon felé emeli és egy sóhajtás kíséretében, apró lépésekben az ágy másik része felé indul. Mikor kényelmesen elhelyezkedik az ágyban, a takarót elengedem és az gyengéden kicsiny testére esik. Az ágy túlsó szélén fekszik, míg én a másikon, így egyetlen testrészünk sem érintkezik. Bármennyire is szeretném ezt, türtőztetem magam.
- Jó éjt, Niall.
- Jó éjt, Mayna.
Boldog mosollyal az arcomon hajtom fejem álomra, mert tudom, hogy nem is olyan messze tőlem egy csodálatos lány alszik,aki talán majd egyszer az életem része lesz. 

Fifth Side - "Te vagy a legérzékenyebb fiú akit ismerek" | Part.1

Niall Horan

Mikor felhívtam telefonon azt hittem, hogy nem fogja felvenni, hiszen még korán is volt és miért is akarná felvenni pont nekem a telefont. Aztán nagy meglepetésemre a folyamatos csörgés hangja megszűnt és lágy, nőies hangja szólalt meg. Valamivel ellehetett foglalva, mert hangja kapkodónak és meglepettnek tűnt. Féltem, hogy ha felteszem neki azt a kérdést, ő visszautasít és azt mondja, hogy menjek a francba. Féltem, hogy nem ismerhetem meg jobban, hogy nem tudhatom meg kedvenc virágának nevét, kedvenc ruhájának márkáját és még hasonló információkat. Aztán megint meglepett. Azt mondta, hogy szívesen találkozik velem, de most mézeskalácsot süt. Nem tudom, hogy támadt neki ez az ötlete, de nagyon aranyosnak találtam, hogy egy hideg téli reggel ilyent készít. Megbeszéltük, hogy elmegyek hozzá és megnézünk együtt egy filmet. Megígértem neki, hogy tíz percen belül ott leszek, de ekkor még egy boxerben feküdtem a hálószobámban. A szokásos reggeli készülődésemet most lerendeztem egy rövid, de jóleső zuhannyal, egy elmaradhatatlan fogmosással és végül egy felöltözéssel. Hajammal nem babráltam sokat, csak kezemmel áttúrtam néhányszor és miután a telefonomat is a kezembe kaptam rohantam a bejárati ajtó felé. Viszont olyannyira izgultam és siettem, hogy el ne késsek, hogy kis híján zokniban és pulóverben léptem ki a hóesésbe. Miután sikerült ezt a problémát is kiküszöbölnöm és a házat is bezártam, az autómba ülve elindultam a megadott címhez. Az utak csúszósak voltak a frissen hullott hó miatt. Mint szokás szerint, most is rengetegen voltak a hó födte utakon és csakúgy, mint én, azok az emberek is siettek.
Végül néhány perces vezetés után-hisz nem lakott olyan messze tőlem Mayna, mint gondoltam-odaértem az említett lány házához. A ház nagyon jól nézett ki és már kívülről is tükrözte a fiatal írónő ízlését. Az épületet és a hozzá tartozó udvart egy magas téglából kirakott fal védte a kíváncsi szemek elől. Miután a házban lakó lány kinyitotta nekem a kaput, az autómmal begördültem oda és szemem elé tárult a hóval borított, növényekkel tarkított udvar és a hozzá tartozó emeletes ház. A falai-az utcában lévő többi házhoz híven-fehérek voltak és mindegyik emeleten helyet kapott több ablak is. Az első emeleten lévő, azt hiszem szobából az erkély ajtaja az udvar felé nyílik, így is menekvést találva a kíváncsi szemek elől. A ház túlsó részén egy terasz helyezkedik el ahová egy hatalmas üvegajtón keresztül lehet kijutni. Távolabb megpillantok egy medencét is, de sejtésem szerint ez most üresen áll, hisz ha lenne benne víz, akkor az valószínűleg jéggé fagyna.
Fejemet gyengéden ráztam meg, hogy visszatérjek a kert elemezgetéséből és figyelmemet az ajtóban ácsorgó lányra terelem. Egy hosszú pólóban és cicanadrágban ácsorgott az ajtóban és jól észrevehető volt, hogy már kezdett átfázni. Mielőtt ez megtörténhetett volna lábaimat mozgásra bírtam és Mayna elé sétáltam. Mosollyal az arcán fogadott, amit én viszonoztam is neki. Ebben a pillanatban kedvem lett volna szorosan magamhoz húzni és percekig kezeim között tartva ölelni, de ezt nem tehettem meg. Nem tudhattam, hogy mik is a szándékai és hogyan viszonyulna a közeledésemre.
A ház belseje is szintén nagyon elnyerte a tetszésemet. Tükrözte Mayna ízlését és észrevehető volt, hogy itt nem egy fiú lakik hanem egy lány vagy talán A lány. A konyhából karácsonyi zene hangfoszlányai szűrődött ki és a levegőt betöltötte a mézeskalács ellenállhatatlan illata.
A nappaliba ültünk le beszélgetni és ő elmesélte, hogy mit csinált reggel, pontosabban már hajnalban. Mosolyogva hallgattam beszámolóját, de egyes részeknél kedvem lett volna felnevetni, viszont ezt nem tettem, mert akkor lehet, hogy azt hittem volna, hogy kinevetem őt. Igen, az igaz lett volna, hogy kinevettem, de nem csúfolódásból, hanem azért, mert igazán viccesnek gondoltam azt amit csinált.
Aztán az ő arcáról is eltűnt a mosoly és hirtelen váltott át rémülté. Kérdezgettem, próbáltam kideríteni, hogy mi baja lett hirtelen, de ő egyik kérdésemre se válaszolt. Egyre jobban kezdtem aggódni érte. Mi van ha rosszul van? Mi van ha szellemet látott? Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben akkor is, mikor szó nélkül kirohant a konyhába. Nekem sem kellett több, utána rohantam, de mikor már odaértem ahol ő volt, csak azt láttam, hogy a süteményeket nyugodtan rakosgatja egy tálcára. Szerencsére nem történt semmi baj, csak majdnem a sütemények égtek oda.
A karácsonyi film megnézése után beszélgetni kezdtünk. Kérte, hogy meséljek magamról és én ezt szívesen teljesítettem. Elmondtam olyan dolgokat amiket nem szeretnék újságokban vagy könyvekben látni, de megbíztam benne. Tudtam, hogy ő nem verne át. Kíváncsisággal hallgatta a szavaimat és szinte minden egyes mondatot elraktározott a fejében. Éreztem és tudtam, hogy most egy valaki rám figyel, csakis rám. Ezt követően ő kezdett el magáról beszélni, de olyan érzésem volt, mintha nem bízna meg bennem. Olyanokat osztott meg velem, amik inkább gyermekkori, esetleg tinédzserkori emlékek. Ezt nem tettem szóvá, mert biztos voltam benne, hogy egy nap elnyerem a bizalmát és mindazt, amit akkor nem mondott el, egyszer elfogja.
Nem sokkal később megmutatkoztak rajta a fáradság jelei és elaludt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Kíváncsi voltam a ház többi részére is, de az ő engedélye nélkül nem akartam a nappalitól messzebbre menni. Ott maradni se akartam, ezért a legjobb döntésnek az elmenetelt találtam. Előtte viszont, még a kanapé mellett lévő fotelben elhelyezett plédet ráterítettem. Közelebb hajoltam és egy gyengéd puszit hintettem az alvó lány homlokára. Korábbról emlékeztem, hogy láttam egy hűtőre ragasztható cetlit, ezért érte mentem és egy tollal írni kezdtem.

Drága Mayna!

Mikor elaludtál jobbnak láttam, hogy elmenjek, hogy te nyugodtan aludni tudhass.

Remélem jól is aludtál és kipihented magad, mert szeretnélek meghívni hozzám egy

kis filmnézésre és házibuli jellegű összejövetelre. Ne aggódj nem lesz 

sok ember, csak a banda és a barátnőik.Nagyon örülnék neki ha eljönnél, 

mert így legalább megismerhetnéd a barátaimat és mi is több időt tölthetnénk együtt. 

A cetli aljára felírt címre várlak délután öt órára, de ha eltévednél

tudod a számom. 

Ölel: Niall

Felragasztottam a papírt egy látványos helyre a hűtőn és még egy pillantást vetve az álmaiban járó lányra elhagytam a házat. Vidáman ültem kocsiba és hajtottam el attól a helytől, ahol még nem rég egy csodálatos lány társaságában voltam.

Nagy mosollyal emlékszek vissza a néhány órával ezelőtt történtekre, de ugyanakkor izgatott is vagyok, hogy Mayna elfogadja-e a megvívásomat vagy sem. Ezen viszont most nincs sok időm rágódni, mert egy tesco-ban a sorok között vágtatva próbálom beszerezni az esti programhoz szükséges dolgokat. Chipseket, csokoládékat, kekszeket, popcornt, sört, bort és még sok más alkoholt és rágcsálnivalót teszek a majdnem teli kosárba. 

Mire végzek a fizetéssel és a már teljesen teli bevásárlókocsit kitolom a parkolóban lévő autómhoz, szinte még a tüdőmet is kilehelem, de miután bepakolom őket a csomagtartóba, akkor sem pihenhetek, mert az alkoholokat nem üveg hanem rekeszszámra vettem. Így az üres kocsit visszatolva sietek az üzletben lévő három rekesz sörömért, fele ennyi boromért és még néhány üveg töményebb alkoholért. Valószínűleg édesség és alkohol függőnek néztek az eladók, mert mikor fizettem elég furcsa pillantásokkal méregettek. Ebben lehet, hogy az is benne van, hogy nem sok sokszor látnak itt engem vásárolni, hisz tudjuk ki vagyok. 

Kifulladva dőlök el a kanapén és képzeletben megveregetem a vállam amiért sikerült mindent elpakolnom a konyhámban úgy, hogy nem csak bedobáltam az egyik szekrénybe. Épphogy kifújom magam, mikor a zsebemben lévő telefonom rezegni, jelezve, hogy egy bejövő hívásom érkezett. Morogva húzom elő azt a zsebemből és rögtön a fülemhez is emelem. 

- Csá haver.

- Helló Harry - köszönök én is a telefon túl oldalán lévő fiúnak, miközben újra kényelembe helyezem magam a kanapén.

- Szóval mikorra is kell odamennünk? - kérdése végén felkuncog és a háttérben női hangot is hallok. Valószínűleg épp a barátnőjével van. Inkább meg sem kérdezem, hogy mit csinálnak.

- Öt órára mondtam Mayna-nak is, úgyhogy olyan öt órára - csönd áll be és percekig azt hiszem, hogy már nincs vonalban és lerakni készülöm a telefont.

- Ki az a Mayna? - most én következem, nem válaszolok, csak várom következő kérdését, hisz tudom, hogy még itt ennek nincs vége - A barátnőd? Mióta ismered? De a legfontosabb. Niall, miért nem beszéltél nekem róla?

- Nyugodj le Harry! Mayna nem a barátnőm, nem rég ismertem meg. Nagyon kedves lány és szeretném ha ma ő is itt lenne - elmondom Harry-nek az álláspontom, de ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy valamit megfog kérdőjelezni az előbbi szavaimban.

- Te csak úgy odaviszed a házadba mikor alig ismered? Niall, mi van ha egyik rajongónk és majd elmondja mindenkinek, hogy hol laksz? - értékelem benne, hogy fontos vagyok neki, de ez már túl sok. nem is ismeri őt és olyanokat feltételez róla, amik egyáltalán nem igazak. Biztos vagyok benne, hogy csak az aggodalom és a féltés beszél belőle.

- Harry befejeznéd? Mayna nem egy rajongók, vagyis nem tudom , hogy az-e, de ő is híres és elhiheted, hogy megbízhatsz benne - hangom a kelleténél hangosabb lesz mire a mondat végére érek, de aztán lenyugtatom magam - Ő Mayna Collins. Ő az aki írta azt a könyvet, amit szoktam olvasni a turnénkon is és az a kedvencem. Rengetegen szeretik őt, hiszen egy fantasztikus író és csodálatos lány. 

- Sajnálom Niall, csak féltelek. Te vagy a legérzékenyebb fiú akit ismerek és nem szeretném ha valaki miatt összetörnél - szavai meglágyítják szívem és büszkeséggel tölt el, hogy ő az én legjobb barátom - Ígérem, kedves leszek vele és nem bántom meg semmivel.

- Köszönöm.

- Most viszont leteszlek, de egy óra múlva ott leszünk - meg sem várva, hogy elköszönjek, bontja a vonalat. Az órára pillantva ijedten veszem tudomásul, hogy már négy óra van és alig egy órám maradt arra, hogy előkészítsem a házat a hamarosan érkező vendégeim számára.
Az egyik szekrényből párnákat és plédeket veszek elő és telerakom velük a tv előtti helyet. A dohányasztalt a fal mellé tolom, hogy még véletlenül se legyen útban és a kanapét is elmozdítom a helyéről, de csak olyannyira, hogyha valaki leszeretne ülni rá akkor az könnyedén megtehesse, de eközben ne kelljen elvonulni a csapat többi tagjától. Három zacskó chipset bontok fel és öntöm ki őket ugyanennyi tálba. A popcornt a mikróba helyezem és amíg az elkészül, a nappaliba viszem a tálakat ezután pedig néhány üveg italt is. Miután a pattogatott kukorica is elkészül, azt is beviszem a szobába a többi rágcsálni való mellé és nyugodt szívvel jelentem ki,hogy munkám véget ért.
Az óra mutatója még csak a harmincast éri el, ezért úgy döntök, hogy még ráérek egy gyors zuhanyt venni. Piszkos ruháimat a szennyes tartóba dobom és belépek a még száraz zuhanyfülkébe. Megnyitom a meleg vízhez tartozó csapot és a jólesően meleg víz a testemre ömlik. Percekig csak némán állva élvezem a rám folyó víz melegségét és kezdem érezni, ahogy lenyugtat és elálmosít. Viszont eszembe jut, hogy nekem sietnem kell és miután alaposan megmosom testem a tusfürdőmmel, egy törölközőt a derekamra csavarva kilépek a kabinból. vizes testemet gondosan megtörlöm és ugyanezt teszem vizes tincseimmel is. Miután elég száraznak érzem magam az egyik fiókból kikapok egy tiszta alsóneműt és egy kényelmes farmernadrágba és fehér pólóba bújok. Mezítelen lábaimra fehér zoknit húzok, hiszen nem cipővel rohangálok a házban.
Utolsó simításokat végzem hajamon, mikor a csengő hangja megszólal, jelezve, hogy megérkeztek az első vendégek. Nem sietek, a normális tempómban hagyom el a hálószobám és lemegyek az ajtóhoz, aminek a túloldalán már türelmetlen barátaim várnak. Eközben a csengő hangja nem marad abba, valaki folyamatosan nyomkodja és talán már rá is feküdt. A kilincset lenyomom és szembe találom magam barátaimmal egyben bandatársaimmal és a csengőnél álldogáló, gonoszan vigyorgó Loui-val. Egy pacsival köszöntjük egymást, de a velük érkező barátnőiknek már egy-egy arcra puszit adok. Egymás után lépnek be a lakásomba, de mielőtt becsuknám az ajtót, feljebb emelkedve kinézek az utcára, viszont csalódottan esek vissza talpamra. 

Egy nagy sóhajt követően mosolyt varázsolok arcomra és a nevetések hangjának irányába indulok el. A kis csapatot a nappaliban találom meg, miközben bőszen keresgélnek valamit.
- Niall szerintem elfelejtettél valamit - mondja Eleanor miközben hangosan hahotázó barátját próbálja megakadályozni abban, hogy az felmásszon a szekrény tetejére.
- Mire gondolsz? - kérdem kíváncsian.
- Hova dugtad a poharakat Niall? Talán ide? - kérdezi Louis, miközben ugrálva próbál felnézni a szekrény tetejére.
Képzeletben homlokomra csapok feledékenységem miatt és rögtön a konyhába rohanok, hogy egy tálca pohárral térhessek vissza a nevető társasághoz.
- Így már mindjárt jobb - szólal meg most először Harry is és kezdés képpen, mindenkinek tölt egy kis vörös bort. A kezünkbe vesszük őket és már éppen koccintásra készülünk, mikor a csengő hangja újra megszólal és megszakítja eme cselekedetünket.
A bort tartalmazó poharamat leteszem az asztalra és az ajtó felé rohanok, hogy megnézhessem, hogy ki az újabb látogató. Az ajtót kinyitva megpillantok a kapuban egy fejét lehajtva álldogáló barna hajú lányt. A bejárati ajtó nyitódásának hangjára felkapja a fejét és csillogóan barna szemeit enyémek közé fúrja. Ajkaim mosolyra húzódnak és megnyugszom, hiszen Ő is eljött. Nagy lépésekkel indulok felé, hogy minél hamarabb bejöhessen és mikor ez megtörténik, még számomra is váratlanul történik az, hogy megölelem. Kezei tétován a teste mellett lógnak, de aztán karjai hátamat ölelik körbe és fejét mellkasomra hajtja. Mosolyom, ha lehet azt mondani, még szélesebb lesz, mikor elengedjük egymást és magam elé engedve besétálunk a házba. Az előszobában leveti a kabátját és a csizmáját is azután pedig a vezetésemmel bemegyünk a nappaliba.
A helyiségre hirtelen telepedik a csend és mindenki a mellettem álló lányt figyeli. Kérdő pillantásokat kapok az ezelőtt nevetgélő barátaimtól és a mellettem álldogáló lánytól. valószínűleg mindannyian meglepődtek. Végül ezt a kínos csendet Harry töri meg azzal, hogy a kanapéról felpattanva Mayna elé siet.
- Szia! Már rengeteget hallottam rólad, Harold Styles  vagyok, de szólíts csak nyugodtan Harry-nek - mosolyogva nyújtja felé a tenyerét, amit a lány el is fogad.
- Mayna Collins vagyok, de szólítsatok nyugodtan Mayna-nak - lassan, de végül mindannyian felocsúdnak meglepődöttségükből és sorban a lány elé sétálnak, hogy bemutatkozhassanak neki. 

Fourth Side - Karácsonyi hangulat

 Mayna Collins

Hirtelen ötlettől vezérelve kapom kezembe a modern telefon készüléket. A férfinak a neve, ki már lassan egy éve az életem részévé vált-nem szerelmi téren-az első a telefonom névjegyzékében és ő van beállítva az egyes gyors hívó gombra is. Ennek nincs különösebben oka, így ezen a dolgon nem is érdemes rágódni.  Meggondolatlanul nyomok rá a nevére, de miután hallom az első csörgést, észhez térek és egy gyors mozdulattal bontom a vonalat. Reménykedem, hogy Anderson nem hallotta meg telefonjának csörgését és nem fog vissza hívni. Ha netán bekövetkezne a rosszabbik eset, miszerint felébredt, jobb lesz ha lenémítom a telefonomat, mert nem akarom azt hallani a nap hátralévő húsz órájában, hogy miért hívtam fel őt hajnalok hajnalán. Sőt, a hangját se akarom hallani, örülök, hogy van néhány szabad napom mikor nem kell vele találkoznom. 

Öt perc sem telik el, a telefonom képernyőjén felvillan az emlegetett menedzserem neve, telefonszáma, miszerint beszélgetést kezdeményez. Előbbi elvemhez, vagyis inkább rögeszmémhez és gyávaságomhoz híven nem fogadom el a hívást, de el sem utasítom. Hagy higgye csak azt, hogy már alszom. Anderson nem az a fajta ember aki könnyen felad dolgokat és ennek hűen, készülékemen már több mint tíz nem fogadott hívás van. Az említett tárgyat kezembe veszem és bátorkodom írni neki egy rövidke üzenetet, miszerint téves hívás volt, de Anderson megelőz és egy, általa írt SMS pihen az üzeneteim között. Tudom, hogy ezzel a hívásommal feldühítettem és az sem segít, hogy egyetlen hívására sem reagáltam. Már lélekben felkészülök a szövegben kapott kiabálásra és megnyitom az üzenetet. Úgy látszik nagyon mérges, mert többször is leírta, hogy mi a fenéért hívtam fel őt ilyenkor és miért nem veszem fel a készüléket mikor ő hív. A képernyőn egy újabb üzenet villan fel, amit szintén dühös menedzseremtől kaptam. Ez már viszont nem egy dühtől forrongó üzenet, hanem egy aggódó. Azt kérdezgeti, hogy minden rendben van-e, esetleg nem-e betörtek amiért kerestem. Egy gyors elnézést kérő választ pötyögve a kanapé másik felére dobom a telefont. 

Nem tudom, hogy most mit csinálhatnék. Hajnali négy óra van, de én még se vagyok álmos. Filmet nézni sincs most igazán kedvem és takarítani sem tudok, mivel a házban makulátlan tisztaság van. Talán főzhetnék valamit, de mivel a hűtő üres ez a tervem is kárba fullad. Az ablakon kinézve látom, hogy a hó apró pelyhekben újra hullani kezdett és az eddig közeledni látszott tavasz, újra távolinak tűnik. Karácsonyi hangulat suhan át rajtam és kedvem támad a hűs, londoni télben sétálni, hógolyózni és a meleg,száraz házban forró csokit inni. Tudom, hogy ezek közül nem vihetem végbe mindet, de ha ügyes leszek akkor kettőt igen. 

Lábamat a meleg mamuszomba bújtatva kettessével szedem felfelé a lépcsőket és nagy rohanásomban kis híján orra is esek. Rögtön a szobámba rohanok, de azon belül is az onnan nyíló gardróbomba. Az egyik polcról lekapok egy kék, egyszerű farmernadrágot, míg a másikról egy fehér felsőt és egy kötött, krémszínű pulcsit. Lapos talpú bakancsomat kiemelem a helyéről és a szobába visszasietve, magamra rángatom az előbb előszedett ruhákat. A pizsamámat a bevetetlen ágyra dobom és a fürdőszobában, a tükör előtt állva kifésülöm barna lokniaimat. Sminkkel nem foglalkozok, csak az ajkamra kenem egy keveset az üdítően epres ajakápolómból, amit aztán el is teszek a kis táskámba a pénztárcámmal és az egyéb fontos dolgaimmal együtt. A helyiségből kifelé haladva leoltom a lámpát és ugyanezt megteszem a szobámnál is, de még előtte felkapom a földre ledobott bakancsomat és a kezemben lesétálok vele a nappaliba. A kanapéról a táskámba süllyesztem a telefont és sötétségbe burkolom a ház ezen részét is. Az előszobában még magamra kapom a lábbelimet, a kabátomat és még egy sálat is a nyakam köré tekerek aztán pedig az autóm kulcsát leemelem a falra helyezett tartóról és kilépek a hóesésbe. Az ajtót gondosan bezárom és nem törődve azzal, hogy a pelyhek eláztatják a hajamat lassan sétálok át a garázshoz, amiben az autó áll. 

Lassan haladok a bevásárló központ sorai között miközben előttem tolom a már félig megrakott bevásárló kocsit. Mindent gondosan megnézek és próbálom megtalálni azt a pár dolgot amire szükségem lesz a főzéshez és az elkövetkezendő napokban. Végül ez olyannyira sikerül, hogy a kosaram púpozva gurul előttem és félő, hogy a tetejéről lepotyog valami. 

Azt hiszem elmondhatom, hogy büszke vagyok magamra, mert sikerült a kosár tartalmát gondtalanul az eladó előtti szalagra pakolnom, vissza pakolnom és végül a kocsim csomagtartójába pakolnom. Nehezen, de sikerült mindennek helyett találnom és szerencsémre elég nagy ahhoz a csomagtartó, hogy minden vásárolt cuccom elférjen benne. 

Az óra kijelzőjén lévő számok az ötösre váltanak át, miszerint eltelt egy óra és már hajnali öt óra van. A város még mindig olyan csendes és nyugodt, mint mikor elindultam és a hó is még mindig megállás nélkül esik. Még nem volt kedvem a bevásárló körutam után haza menni, ezért döntöttem úgy, hogy eljövök a Hyde Parkba és megteszem azt amit régen tettem. Sétálok egy kicsit, egyedül. Az autómmal a bejárathoz közeli parkolóhoz állok le és miután meggyőződöm arról, hogy gondosan be van zárva, megindulok a park belseje felé. A látvány ami fogad ámulatba ejtő. A még mindig sötét London parkját lámpák fényei világítják meg, de az égbolton is felfedezhető néhány halványan fénylő csillag. A sétáló utakat hó borítja, csakúgy, mint a levél nélküli fák ágait és azt a helyet is, ahol nyáron sűrű zöld fű szokott lenni. 

Nagyot szippantva a levegőből sétálok tovább a nyugodt, havas környezetben. Gyermekkoromban rengeteget jártunk ebbe a parkba és azóta is rengetegszer meglátogatom ezt a helyet. Most is, mint mindig mikor ide jövök, a park közepén elhelyezett tóhoz sétálok. Nem csalódom, sőt boldog vagyok mikor meg pillantom a befagyott tavat a felette átívelő kicsinyke híddal. Gyermeki lelkesedéssel megyek közelebb és a hídra állva, figyelem az oly' csendes parkot, amit egy ébredező város vesz körül. A tóba tavasszal, mikor már jó idő van halakat szoktak telepíteni, de télre kiveszik onnan őket. Ennek tudatában helyezem le a híd végébe a táskámat és apró léptekkel a csúszós és havas jégre lépek. Ha valaki látna, biztos azt gondolná, hogy egy felelőtlen lány vagyok aki egy közterületen lévő befagyott tavon akar jégkorcsolyázni korcsolya nélkül, de ez nem igaz. Én csak kiakarok törni azokból a mindennapokból amikbe az előző évemben belekényszerültem. Én csak szabad akarok lenni egy kis időre és ezt érezni is akarom. 

A hideg hídba kapaszkodva helyezem az egyik lábamat utána pedig a másikat a jégre. Várok egy kicsit míg a jég megszokja a súlyomat és kíváncsian figyelem, hogy keletkezik-e repedés a befagyott víz bármelyik részén. Még beljebb sétálok a csúszós felületen, de egy percre sem engedem el a támasztékomat. Azt hittem, hogy sokkal vékonyabb a jég, de örülök, hogy ez még sincs így. Felbátorodva elengedem az eddig szorított hidat és lábaimon a jég közepe felé csúszok. Lábaim szétnyílnak, össze-vissza siklanak, míg meg nem szokják az alattuk levő felületet és egyenletesen, magabiztosan nem csúsznak előre. Arcomon mosoly jelenik meg, mikor a bakancsaim felveszik a jégkorcsolya szerepét és azt meghazudtoló módon siklanak. A kezeim sem tétlenkednek, az oldalam fel-le járnak, így segítve lábaimnak a mozgást. 

Hazudnék ha azt mondanám, hogy egyszer sem estem el, mert igenis voltak alkalmak mikor közelebbről is szemügyre vettem a jég felületét. 

- Hölgyem, meg kell kérnem önt, hogy hagyja el a jég területét - szólal meg egy hang,mikor már a sokadjára csúszok körbe a cseppet sem nevezhető kicsi tavon. Még mindig mosolygok mikor a tó szélénél álló biztonsági őrre nézek, de ő cseppet sincs ilyen hangulatban. Merev tekintettel bámul rám, miközben egyik lábáról a másikra áll. Megadóan sóhajtva csúszok le a jégről és miután a táskám már a kezemben van az őr felé fordulok. 

- Viszlát - mosolyom még mindig levakarhatatlan mikor elsétálok mellette és látom a meglepett arcát. Még a közelében vagyok mikor hallok egy halk Nahát szócskát, amit kuncogva fogadok. 

Azt hiszem elég időre elegendő adrenalin lökettel töltődtem fel, mert a kocsiban ülve a hazafelé vezető úton is mosolygok, sőt még akkor is mikor a nem rég vásárolt élelmiszereket hordom be a konyhába. Nos, ez a tevékenység eltart egy ideig mivel sok mindent vettem, és nem szatyrokba pakoltam. Az óra hetet üt, mikor a polcok feltölvte, rendezetten a hűtő pedig megrakottan áll.
A nappaliból a laptopot áthelyezem a konyhapultra és a youtube zenéi között válogatva elindítok egy olyant, ami a hangulatomhoz illik. Egy karácsonyi dalt. A laptophoz csatlakoztatok néhány hangfalat és a a hangerőt maximumra tekerve, életet adok az eddig csendes háznak. A hangulatom ha lehet azt mondani még jobb lesz és úgy érzem magam, mintha tényleg most lenne a szeretet ünnepe.
Még mielőtt neki kezdenék a sütögetésnek, a hálószobámba felrohanva egy kényelmesebb, itthoni szerelésre váltok át és lengedező hajamat egy copfba fogom a fejem tetején. A konyhában, miközben a mézeskalácshoz készítem ki a hozzávalókat, Mariah Carey All I want for Christmas is you című dalát éneklem. Lábaimmal ritmusra dobolok és hangosan,bár hamiskásan éneklem együtt az énekesnővel.
A fehér színű krémmel a különböző mintákra kivágott mézeskalácsokra csíkokat húzok, így kidíszítve azokat. Ez a művelet viszonylag lassan halad, mivel szinte minden nyomásnál megkóstolom a kijövő krémet. Azt hiszem, ez most kivételesen jól sikerült. Mielőtt még felfalnám mindet, erőt veszek magamon és az íncsiklandó süteményeket beteszem a már meleg sütőbe. Szusszanásképpen a még gőzölgő citromos teából töltök egy kicsit és nagyot kortyolgatva elfogyasztom azt.
- Haló? - szólok bele a telefonba, miután nagy nehézségek árán találtam csak meg a nem rég használt táskám legmélyén. A kijelzőn egy ismeretlen szám villogott, így fogalmam sem volt róla, hogy kikereshet.
- Szia Mayna - szólal meg egy férfias hang és el kell gondolkoznom rajta, hogy ki is ő valójában. Viszont szerencsémre megúszom, hogy esetleg valami hülyeséget mondja, hisz a vonal túlsó végén lévő férfi újra megszólal - Niall vagyok. Remélem nem zavartalak meg semmiben.
- Ó, szia - meglepetten köszönök neki, hisz nem számítottam a hívására - Nem, épp mézeskalácsot sütök.
- Mézeskalácsot? Már elmúlt karácsony - jókedvűen nevet fel, de hangjában érzem az értetlenséget is.
- Hát, ez egy hosszú sztori - kínosan nevetek fel. Néhány másodpercre beáll az a tipikus kínod csönd, ami általában lenni szokott még ismeretlen emberek között.
- Amúgy azért hívtalak, hogy esetleg nem-e találkozhatnánk? - zavartan és félénken kérdezi meg hívásának eredeti szándékát - Persze megértem ha nem érsz rá vagy ilyesmi.
- Nem terveztem mára semmit a süti evésen főzésen és az ilyen unalmas dolgokon kívül, szóval szívesen találkozok veled. Viszont, a sütiket néhány perce tettem be a sütőbe és nem szeretném őket így itt hagyni - a vonal túlsó oldalán néma csönd van, valószínűleg a válaszomra vár, de az is lehet, hogy már rég letette a készüléket és csak magamban beszélek - Viszont, ha neked úgy jó, hozzám is eljöhetsz. Nézünk valami filmet esetleg vagy hasonló.
- Tökéletes. Hova is menjek? - elmondom neki a pontos címemet és ő utánam ismételve próbálja megjegyezni, miközben a ház számot is rögzíti fejében - Pont a közelben vagyok. Akkor körülbelül tíz perc múlva ott vagyok.
Elköszönünk egymástól és miután a zsebembe csúztatom a telefonomat, neki állok rendet tenni a konyhában. Ritkán főzök, mert mostanság nincs túl sok időm rá, de ha főzök vagy sütök, akkor az egész konyha tele van liszt foltokkal és az adott ételbe szükséges hozzávalóknak a maradványaival. Nincs ez másképp most sem. A konyhapulton liszt és krém foltok vannak, a padlón tojáshéj darabkák és egy törött tojás is. A tálak, amikben a krémet, tésztát kevertem azok is mosatlanul hevernek ott ahová épp ledobtam őket.
Mielőtt belekezdek a takarításba a zenét újra elindítom, de a hangerőt lejjebb tekerem, hogy meghalljam ha megérkezik a vendégem. Egy nedves konyharuhával letörlöm a pultot és a padlót pedig egy felmosóval feltakarítom. A mosatlanokat behelyezem a mosogatógépbe és beállítva annak a hőfokát, elindítom azt. Lassan kezdi a konyha fel venni azt az állapotát, amilyen a sütés előtt is volt.
Mikor meghallom a kapucsengőt, kezemet még gyorsan megtörlöm a még rajtam lévő kötényben és gyorsan bedobom a mosókonyhába. Azt a néhány métert ami a kapucsengő telefonjához vezet, már futva teszem meg, mert a csengő hangját már másodjára is meghallom. A kis képernyőn-ami a kapunál álldogáló embert mutatja-látom, hogy ki ült rá szinte a csengőre, és a mellette elhelyezett kaputelefont a kezembe véve beleszólok.
- Szia. Nyitom - a nyitó gombot megnyomva a vendég előtt kinyílik a kapu, így ő szabadon bejöhet rajta. Mivel látom és gondolom, hogy kocsival jött, ezért a kocsi feljáró kapuját is kinyitom, hogy a járművét is betudja hozni a ház területére. Mielőtt még  az ajtóhoz érne, megelőzöm és kitárom előttem az ajtót. Niall mosolyogva lép ki az autójából és egy kis időre megáll és körbepillant. Valószínűleg a fákkal, bokrokkal és hasonló növényekkel körülvett kertemet nézni amik most hóval vannak befedve, de aztán engem is észrevesz az ajtóban ácsorogva és elindul felém. Fekete csőfarmerja tökéletesen illeszkedik férfias, de félelmetesen vékony lábaihoz. Szintén fekete kabátja nyakáig fel van húzva és kezeit megvédve a hidegtől, a ruhanemű zsebeibe dugta. A haját egy fehér, melegnek tűnő sapka alá rejtette és egy szintén fehér Supra cipőt visel, amivel most a járdán lévő havat tapossa.
- Szia - mosolyogva köszön, miközben utat engedve neki az ajtóban, beljebb tessékelem.
- Vedd le nyugodtan a kabátodat - mondom még mindig reszketve  a hidegtől, hisz egy hosszú pólóban és vékonyka cicanadrágban ácsorogtam kint a szakadó hóban.
Megvárom, míg ő leveti felesleges ruhaneműit és magam elé engedve irányítom be a nappaliba. Most is észreveszem, hogy alaposan körbenéz a helyiségben, szinte minden egyes dolgot megvizsgál a tekintetével.
- Nagyon szép a házad - mondja néhány perces csönd után - Van valami fehér a homlokodon.
Ijedten kapom fejemet felé és ő készségesen, az említett saját testrészén próbálja megmutatni, hogy honnan is kellene letörölnöm azt a fehér valamit. Mozdulatait próbálom utánozni, de mikor már Niall-ből hangosan kitör a nevetés én sem bírok magammal és vele együtt nevetek.
- Itt - a saját kezemet a kezébe veszi és a mutatóujjamat az említett foltra helyezi. Kicsit megdörzsölöm, majd várakozóan nézek Niall-re, akinek a szája sarkában még mindig ott van a kitörni készülő mosolya és nevetése - Így csak még jobban elkened.
Kacaja újra betölti a szoba csendjét. Egy mérges pillantást felé vetve pattanok fel a kanapéról és a földszinti fürdőszobába sietek. A tükör elé állva egy kis víz és törölköző segítségével letörlöm a homlokomon díszelgő liszt és krém pacát. A csapot elzárom és nyugodtabban sétálok ki a kint ücsörgő fiúhoz.
- Mi az oka annak, hogy ilyen korán már mézeskalácsot sütsz? - kérdezi még mindig mosolyogva.
- Olyan hajnali három óra körül felébredtem és aztán nem tudtam vissza aludni és mivel láttam, hogy kint szakad a hó, karácsonyi hangulatom támadt. Még akkor elmentem a közeli bevásárlóközpontba vásárolni aztán pedig egy parkba is. A biztonsági őr kicsit mérges volt rám, mert a tó befagyott vizén korcsolyáztam kori nélkül és végül el kellett onnan jönnöm. Mikor hazajöttem akkor pedig neki álltam sütni a sütit.
- Nem vagy semmi. Más ilyenkor alszik, te meg a parkban korcsolyázol vagy inkább cipőzöl a tavon - furcsa, ám igaz viccén együtt nevetünk, de aztán arcomról lehervad a mosoly és kapkodva állok fel az ülőhelyemről.
- Basszus - a konyhába rohanok mit sem törődve Niall aggodalmas kérdéseivel. Egy konyhakesztyűt a kezemre kapva nyitom ki a forró sütő ajtaját és határozott mozdulattal a pultra helyezem a forró tepsit. Szerencsére nem késtem el, sőt nem is ártott a sütiknek ez a plusz tíz perc sülés. A gázt elzárom és villa segítségével egy tálcára pakolom a forró mézeskalácsokat. Eközben az aggodalmas fiú is a konyhába ér és ijedt pillantásokkal méreget.
Sokat aggódik még az apró dolgokon is.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdezi még mindig olyan aggódva.
Fejemet megrázom és figyelmemet nem szakítom el a sütemények pakolásáról. Nem nézek rá, de mindvégig érzem égető tekinteteit a cselekedeteimen.
- Semmi, csak elfeledkeztem a sütikről és azt hittem, hogy megégtek - mondom néki némi nyugtatásképp, mert már kicsit kezd idegesíteni ez a fajta nézése. Mondatom után, mintha képzeletben fejbe ütné magát és ő maga is rájön, hogy tényleg nincs semmi gond - Mit szólnál egy kis forró csokihoz? Csak, hogy ne szárazon együk a sütiket.
- Köszönöm, elfogadom - válaszol készségesen, míg én a forró ital hozzávalóit készítem ki és belőlük összeállítom a kedvenc téli italomat.
Niall kezébe adok egy tányér mézeskalácsot egy gőzölgő itallal és miután én is kezembe veszem a nassolni valókat, bemegyek a szőke fiú után a nappaliba. Még percekkel ezelőtt döntöttük el, hogy a Télapu című karácsonyi filmet fogjuk megnézni, ha már ilyen karácsonyias a helyzet. A lejátszóba behelyezem az említett DVD-t és a kanapén kényelmesen elhelyezkedve izgatottan várjuk, hogy megjelenjenek a képernyőn az első képkockák.
- Imádom ezt a filmet - szólal meg Niall az első tíz perc után, egy adag mézeskaláccsal a szájában - és a Mikulást is.
- Igen, nekem is a kedvenceim között van ez a film - helyeslek én is, miközben szemeimet le nem veszem a tévé képernyőjéről. Az elkövetkezendő hosszú percek alatt figyelmünket a tévében játszódó filmre fordítjuk. Tagadhatatlanul az eddigi ünnepi hangulatom kezd alábbhagyni és a pörgés ami még a hajnali órákban jellemzett, az idő előre haladtával fáradsággá és álmossággá fordul át.
Egy hatalmast ásítást nyomok el, mikorra véget ér a film és nem sok kell hozzá, hogy a nehézzé vált szempilláim lecsukódjanak és elnyerjen az álom.
- Mesélnél magadról egy kicsit? - kérdezem tőle, miközben feljebb tornászom magam és hátamat a kanapénak döntöm - Ne olyant, amit már mindenki tud és amit minden újságban meglehet találni, ha nem valami olyant, amit csak a környezetedben lévő emberek tudnak.
Kérésem váratlanul éri, de a kezdeti meglepődöttség és sokk után megköszörüli a torkát és beszélni kezd.
- Hirtelen semmi nem jut sz eszembe, hogy mit is mondhatnék, hisz már megszoktam az erre a kérdésekre való szokásos, betanult szövegemet - egy kis időre elcsendesedik, mintha azon gondolkodna, hogy most mit is mondjon - Mindenki azt hiszi, hogy rengeteget eszek határok nélkül viszont ez nincs így. Bevallom szeretek enni, de csak annyira, mint egy normális ember is. Szeretek néha egyedül elvonulni a saját kis világomba, de ha túl sokáig vagyok egyedül akkor magányosnak és feleslegesnek érzem magam. Nehezen barátkozok és olykor nehezen nyitok az emberek felé. Rendes kapcsolatom négy éve volt, még az X-faktoros idő előtt, de azzal a lánnyal is csak néhány hónapig tartott a kapcsolatunk. Ezalatt a négy év alatt rengeteg lánnyal ismerkedtem, de egyiket se éreztem alkalmasnak arra, hogy a barátnőm legyen vagy én az ő barátja. Mint szinte minden pasinak nekem is voltak futókalandjaim, egy éjszakás kalandjaim, de ezek szerencsére nem derültek.
Szavai meglepnek, de ezt megpróbálom nem kimutatni. A mondottakat jól elraktározom az agyam egy fontos részébe, hisz tudom, hogy ezek az információk még nagyon jól jöhetnek nekem.
- Rendben akkor most én jövök - Niall miután elmondta az utolsó mondatod is, nem szólal meg, csak kék szemeivel engem fürkész. Ebből következtettem le azt, hogy most itt az ideje annak, hogy én beszéljek saját magamról - Kiskoromban volt egy Dodo nevű spánielem, de mikor attól a háztól költöztünk el, a kapu véletlenül nyitva maradt és ő elszökött. Rengeteget sírtam miatta és minden spánielben őt láttam, de aztán nehezen elfogadtam a helyzetet. Nincsenek testvéreim, ami elég rossz . Nem tudom kivel megbeszélni a gondjaimat, nincs egy védelmező testvér és hiányzik az a testvéri szeret is ami csak testvérek között van. Először tizenöt évesen voltam szerelmes, de ez beteljesületlen volt, mert a fiú csak átvert. Az első igazi kapcsolatom tizenhét évesen volt és elég sokáig is tartott. A gimi közben és már a vége fele is játszottam az írónak, regény írónak a gondolatával, de ebben még nem voltam akkoriban olyan biztos. Miután kikerültem a középiskolából egy ovónői és logopédus irányzatú egyetemre jelentkeztem ahová fel is vettek. Míg jártam a világot ezt nem is hagytam abba, csak levelezősre váltottam, de időhiányom ellenére elég jól haladok a tanulásban is és már csak egy félévem van hátra.
Alapinformációkat közlök, csak olyanokat amiket úgy vélem, hogy nem nagy baj, hogyha más is megtudja. Azokat a dolgokat, amik számomra rengeteget jelentenek és egyben a fájó pontok is az életemben, jobbnak látom őket nem közölni Niall-ek és amúgy is, neki ehhez nincs semmi köze sem. Ő se avatott bele a legfájóbb pillanataiba, csak egy-egy titkába.
A szavak, amik Niall szájából ömlenek összefolynak, a kép elhomályosul és végtagjaim könnyebbé válnak. A szemem lecsukódik és a külső zajok is megszűnnek, már nem hallok semmit. Az álmok gyorsan és hirtelen ragadnak mancsaik közé, de mielőtt még ez megtörténne, érzem, hogy valaki rám terít egy vastag plédet, megpuszilja a homlokom és egy percekkel későbbi ajtócsukódás után elhagyja a házat. Már nem bírom tovább, felmond az a kis akarat erőm is ami még eddig volt és édes álmok között elalszom.