Mayna Collins
A tegnap este emlékei még mélyen élnek emlékezetemben. Még mindig érzem Niall hatalmas tenyereinek tapintását a derekamon, amint közelebb húz magához. Csillogó, kék szemeivel ámulatba ejt, miközben lélegzete csiklandozza arcomat. Megmerevedtem, nem tudtam mi tévő legyek. Nem akartam elrontani ezt a meghitt és varázslatos pillanatot, viszont tudtam, hogy nem helyes, vagy legalábbis az időzítés rossz. Mikor visszautasítottam, láttam tekintetén, hogy megbántottam és, hogy dühös rám. Viszont nem mondhattam semmit, mivel elrohant. Később sikerült vele megbeszélnem a történteket és szerencsémre nem neheztelt rám. Ugyanúgy viselkedtünk egymással az este további részén, mint azelőtt.
Egész este figyeltem őket, hogy miket mondanak és miket tesznek. Próbáltam minél kevesebb alkoholt a szervezetembe juttatni, hogy ne felejtsek el semmit a történtekből. Minden egyes bandatag mozdulatát, szavát és rezdülését mélyen elraktároztam a fejemben, úgy ahogy a barátnőikét is. Szerettem volna ezeket a pillanatokat később minél élethűbben visszaadni.
Reggel sajnos nem a nap sugarainak a melengetésére ébredek, hanem az ajtó túl oldaláról jövő zajra. Hasonlít ahhoz, mint mikor valaki felbukik egy apró tárgyban és a padlóra zuhan. Ezután egy néhány perces csend áll be, de aztán az ajtó kitárul és egy jajgató emberke lép be rajta.
- A franc egye meg a gitárodat Niall - halkan szitkozódik, viszont én mégis hallom minden egyes szavát és lépteinek hangját. A szobában fel-le járkál, pontosabban ugrál, aztán pedig egy rántás húzza el a sötétítő függönyt és ugyanezt megteszi a redőnnyel is. A kora reggeli Nap fénysugarai hirtelen terítik be az eddig sötét szobát. Mellőlem morgást hallok és a hang kiadója erőteljes ficánkolásba kezd. Szemeimnek még szokatlanok az erős fénysugarak, ezért hunyorítva fordulok a másik oldalamra.
- Jó reggelt - csábos mosolyt villant, miközben szemeivel laposakat pislog. Valami csikizi a derekamat, ezért a kezemet odavezetve fogom meg a tárgyat - jelen esetben testrészt - és elhúzom onnan. Kérdően pillantok a zavartan mosolygó Niall-ra, mikor fény derül a csikiző dologra, ami a fiú keze volt a derekam köré tekeredve. Még csak ekkor veszem észre, hogy mennyire is közel van hozzám, de az is lehet, hogy én vagyok hozzá túl közel. Fejem mellkasán pihen, míg egyik kezem a kockás hasán helyezkedik el. Lábai beférkőztek az enyémek közé és egyik keze a hátamnál van, így közelebb húzva magához.
- Jó reggelt fiatalok - az ágy végéből Harry mosolyog ránk pimaszul - Gondoltam szólok, hogy már mindenki ébren van és rátok várunk.
- Miért vártok ránk? - értetlenül pislog a szőke hajú fiú a az ágy végében álldogáló göndör felé.
- Éhesek vagyunk, nem találtunk fájdalomcsillapítót és - itt egy pillanatra megakad, de aztán újra folytatja - ennyi. Szóval kapkodjátok magatokat, mert még a végén felfordítják a házadat gyógyszerekért.
Niall egy bólintással adja barátja tudtára, hogy felfogta azt amit előbb hallott, míg én még mindig szinte mozdulatlanul ülök a meleg takaróba bebugyolálva. Eme semmittevésem közben sikerül jobban szemügyre vennem a szőke hajú énekes szobáját. A barna és a fehér színek dominálnak. A falak csokoládé barnára vannak festve és az ágy kerete is ezt a színt kapta meg. A rajta lévő párnák viszont már fehérek, de a takarókon újra a barna szín jelenik meg. Az ágy két oldalán éjjeliszekrény van elhelyezve aminek a tetején egy-egy fehér színű éjjeli lámpa foglal helyet. Az ágytól jobbra lévő falba egy hatalmas üvegből készült ajtó van ami az erkélyre vezet. Az erkély ajtótól néhány méterre egy nagy ablak van, amin keresztül beáramlik a késői tél napsugarai. A sarokba még le van dobva egy fehér babzsák fotel is és mellette egy gitár fekszik. Az ágy bal oldalán egy szintén fehér színű íróasztal van, amin papírok tömkelege és egy laptop helyezkedik el. Az asztal előtt egy barna, bőr forgószék van aminek a háttámlájára néhány ruhadarab van dobva. Az ággyal szemben egy nagy méretű fehér színű kanapé található, a fölötte lévő falszakaszon pedig a nagy, vékony televízió készülék kapott helyet. A kanapé két oldalán egy-egy ajtó van, sejtésem szerint ezek a gardróbhoz és a fürdőszobához tartoznak. A kanapé előtt szintén egy nagy méretű puha, barna szőnyeg van, így illeszkedve a szobában uralkodó színekhez. Az ágy fölött egy polcon bekeretezett képek és néhány díj van. Van olyan kép amin szüleivel, testvérével és annak családjával szerepel, de ezen a kis polcon olyan kép is fellelhető, amin a bandával mosolyog egy díjjal a kezükben vagy egy nyugodt, baráti légkörben felhőtlenül nevetnek észre nem véve a kamerát.
- Látom tetszik a szobám - nevet fel az ágy másik oldalán állva a szoba tulajdonosa. Valószínűleg észrevehette, hogy már egy ideje a szobáját fürkészem.
- Igen, nagyon szép - válaszolok én is mosolyogva és végtagjaimat kinyújtóztatva állok fel a kényelmes ágyból. Viszont mielőtt még elmennék a fekvőhelytől, a takarót a kezembe véve felrázom és összehajtom, ezt követően pedig ugyanezt teszem a másikkal is - Ezeket hova tegyem?
Nem szól semmit, csak némán odasétál hozzám és a takarókat kivéve a kezemből sétál az egyik ajtó felé. Gyorsan kezembe kapom a párnákat és utána megyek a gardróbba. Az egyik rekeszbe gondosan elrendezi a belehelyezett ágyneműt és visszamegyünk a szobájába. Még az ágyra helyezem a földre dobott díszpárnákat, aztán Niall vezetésével elindulok, azt hiszem a konyhába.
- Nehogy azt mond Niall, hogy nincs gyógyszered, mert akkor - mire Louis a mondata végére érne, az említett szőke fiú a kezébe nyomja a fájdalomcsillapító pirulát és a többieknek is ad. Én is elveszek tőle egyet és egy nagy pohár víz társaságában le is nyelem a fanyar ízű gyógyszert.
- Akkor már reggelizhetnénk is - szólal meg a kissé borostás arcú Liam. Mindenki beleegyezően bólint s az asztal köré gyűlve türelmetlenül várjuk, hogy a házi gazda elkészítse a csapat számára egy nagy adag tojásrántottát.
- Köszönöm a reggelit - a kiadós reggeli után tele hassal dőlök hátra a székemben. Niall egy büszke mosollyal bólint és néhány üres tányért a mosogatógépbe helyez. Felállok és segítek neki leszedni az asztalt és elindítom a mosogatógépet, hogy elmossa a használt evőeszközöket.
- Köszönjük a reggelit, Niall és a tegnap estét is. Jól éreztük magunkat - Eleanor és Louis is elköszön tőlünk és már csak négyen maradunk házban, hiszen a másik két páros is már elment. Niall és Harry néhány percre eltűnik és Barbival maradok az előszobában ácsorogva. Itt a tökéletes alkalom arra, hogy megkérdezzek tőle néhány dolgot, amik számomra még fontosak lehetnek.
- Régóta együtt vagytok Harry-vel? - barátságos mosollyal az arcomon kérdezem meg a modell lánytól, hiszen nem szeretném, ha úgy érezné, hogy bármiféle szándékom van a kérdés mögött.
- Néhány hónapja - nem lepődik meg kérdésem hallatán, úgy viselkedik, mintha már ezer éve ismernénk egymást.
- A média mit szólt hozzá? Vagy még nem tudja? - teszem fel újabb kérdéseimet.
- A családunkon és barátainkon kívül még senki sem tudja, így a média sem. Megbeszéltük Harry-vel, hogy szeretnénk egy kis időt úgy eltölteni, hogy ne a kapcsolatunkról beszéljenek és ezt a kettőnk között lévő bensőséges viszonyt megszeretnénk tartani magunknak amíg csak lehet. Hisz ha majd egyszer kiderül, akkor egy darabog biztos nem lesz nyugtunk a sok riportertől és Harry megszeretne védeni engem a rossz indulatú beszólásoktól is.
- Értem. Milyen rosszindulatú beszólásokra gondolsz? Őt is és téged is mindenki szeret, nem hiszem, hogy lennének olyanok akiknek az lenne a hobbija, hogy szétszedjenek titeket - a mondatba próbálom minél több együttérzésemet, kedvességemet és biztatásomat beleadni, hiszen ha a goromba és durva lennék, akkor nem mondaná el nekem ezeket a dolgokat.
- Tudod, a fiúknak rengeteg rajongójuk van és mikor megtudták, hogy valamelyik bandatagnak barátnője lett, a lányt ocsmányabbnál ocsmányabb rágalmazásokkal illették. Mindent megpróbáltak elkövetni, hogy szétválasszák őket. Elmondták a lányokat mindenféle utca széli nőcskéknek, alaptalan és hamis pletykákat terjesztettek róluk. Nehezen tudták kezelni ezt a helyzetet a fiúk és a barátnőik is. Harry is már részese volt egy ilyennek és látta, hogy hogyan próbálták tönkretenni Louis és Eleanor kapcsolatát és ettől szeretne megvédeni engem. Nem akarok ennek a stressznek és vitának kitenni és ez miatt hálás is vagyok neki. Szóval amíg csak lehet nem hozzuk nyilvánosságra a kapcsolatunkat - szemében fájdalom jelei csillannak meg, amit meg is értek. Nem mondta, de szavai között éreztem, hogy bántja, hogy nem lehet mindenhol Harry-vel és nem még egy étterembe se mehetnek el együtt, mint egy normális barát és barátnő - Mi van közted és Niall között? Randizgattok vagy már több is van?
Kérdése felkészültségem ellenére is váratlanul ér. Mikor belekezdtem ebbe az egészbe, tudtam, hogy egyszer felfogják nekem tenni ezt a kérdést, de nem gondoltam volna, hogy éppen most. Nm tudom, hogy mit válaszoljak neki. Az igazat nem mondhatom el, hisz akkor lebuknék és tervem ketté törne. Viszont azt sem mondhatom, hogy már randiztunk, hiszen ez egyáltalán nem igaz.
- Még csak néhányszor találkoztunk, de ezek nem randik voltak. Inkább csak egy sima baráti találkozó - pont mire befejezem a mondatom, az ajtóban megjelenik a két fiú és hozzánk sétálnak. Harry szorosan a barátnője mellé áll, míg Niall mellém, viszont cseppet sem olyan közel, mint a másik pár.
- Örülök, hogy megismerhettelek Mayna. Remélem még találkozunk - mosolyogva mondja Harry, közben pedig egy baráti ölelésben részesít.
- Én is örülök, hogy megismerhettelek mind a kettőtöket - a lány lép elém és a hogy barátja, ő is egy meleg ölelésben részesít.
- Még folytatjuk ezt a beszélgetést - halkan suttogja fülembe, mikor még ölelésünk tart s ezután elválik és Niall mellé lép, hogy tőle is elköszönhessen. Néhány perc múlva ők is elmennek és csak ketten maradunk az egész házban.
- Köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magam, de már nekem is mennem kell - bocsánat kérően pillantok a mellettem álldogáló fiú felé és reakcióját figyelem. Arcizmai megrándulnak és szemeiben, mintha valami szomorú fény megcsillanna.
- Máris? - csalódottan kérdezi, de reménykedik abban, hogy megadom magam és még itt maradok, viszont ez nem fog bekövetkezni. Magabiztosan bólintok és a fogasra akasztott kabátomért és sálamért nyúlok és magamra öltöm azokat. Niall csak némán figyeli cselekvéseimet és akkor sem szól egy szót sem, mikor a cipőmet húzom a lábamra.
- Várj - ujjait csuklóm köré tekeri, mikor már az indulásra készülök és eme cselekedetével gyengéden visszahúz és maga felé fordít. Feszélyezve érzem magam, mert a köztünk lévő távolság alig fél méter és még mindig a kezemet fogja. Szemeivel az én tekintetemben kutat, s én is ezt teszem, próbálok rájönni, hogy mit szeretne. Egy halk sóhaj után megtöri a csendet és velem is tudatja a gondolatait - Nem szeretném, hogy ez most bármin is változtatna vagy esetleg megutálnál miatta. Tudom, hogy nem olyan rég találkoztunk és alig ismerjük egymást, de én úgy érzem, hogy most jött el az ideje annak, amit mondani akarok.
Kíváncsian figyelem őt, hiszen tudni szeretném, hogy hova akar kilyukadni. Viszont újra megáll a beszédben, így hagyva nekem időt, hogy megemésszem az elhangzottakat. Nem kell sokat agyalnom hozzá, hogy rájöjjek mit szeretne, de még se mondom ki a nyilvánvalót, szeretném ha ő maga kérdezné meg tőlem.
- Folytasd - biztatom, hiszen látom, hogy nagyon izgul és csak a reakciómra vár.
- Megértem ha nemet mondasz,nem fogok megharagudni, de azért remélem, hogy pozitív lesz a válaszod - kifújja a bent tartott levegőjét és az izgalomtól csillogó kék szemeit rám emeli - lenne kedved velem eljönni egy randevúra?
A levegő megfagy bennem és a világ megszűnni látszik körülöttem. Levegővételem és szívverésem felgyorsul, pupilláim kitágulnak. Bármennyire is számítottam erre a kérdésére, még nem voltam igazán felkészülve rá. Mikor belekezdtem ebbe az egészbe tudtam, hogy ennek valamikor be kell következni. Érzelmeimnek itt nem lesz helye, csupán csak a tervemnek kell dominálni. Nem ronthatom el. Ezt nem. Nem hagyhatom, hogy rám is csak egy, egy regényes íróra gondoljanak az emberek.
- Rendben - minden magabiztosságomat előszedve mondom ki a válaszomat - elmegyek veled egy randira.
- Köszönöm - Niall arcán megkönnyebbült mosoly jelenik meg, s köszönet képpen még meg is ölel - Majd hívlak, hogy neked mikor jó.
- Rendben, de nekem tényleg mennem kell - köszönés képpen átöleljük egymást és két puszit hintek Niall arcára - szia Niall.
Táskámat a kezembe véve lépek ki a meleg házból a késő téli hidegbe. A hűvös levegő csípi arcomat, de hamar az autómhoz érek és az utakat szelve már kellemesen meleg levegőjű autómban ülök. Szerencsémre nem kell sokat töltenem a londoni forgalomban, hiszen körülbelül tíz perc elteltével a saját házamhoz érek. Miután járművemmel beparkolok a garázsba, beszaladok a házba, hogy megvédjem magam az imént eleredt hó ellen.
Már beesteledett, az eddig kint lévő fényességnek már híre sincs. Órákig keresgéltem információk után az interneten és rengeteg olyan dologra akadtam, amit majd személyesen is megszeretnék kérdezni Niall-től. Ujjaim szaporán járnak a laptop klaviatúráján, agyam kattog miközben egy új mondatot próbál megformálni. Elkezdtem. Már rengeteg mondat tarkítja az eddigi fehér, üres oldalt, s ezáltal elkészültem második könyvem első mondataival. Beleszövöm a tegnap este cselekményeit is és ezáltal megpróbálom mindenkit megmutatni, azt amit eddig még ők sem tudtak. Megmutatom saját magukat, a valódi énjüket.
Egész este figyeltem őket, hogy miket mondanak és miket tesznek. Próbáltam minél kevesebb alkoholt a szervezetembe juttatni, hogy ne felejtsek el semmit a történtekből. Minden egyes bandatag mozdulatát, szavát és rezdülését mélyen elraktároztam a fejemben, úgy ahogy a barátnőikét is. Szerettem volna ezeket a pillanatokat később minél élethűbben visszaadni.
Reggel sajnos nem a nap sugarainak a melengetésére ébredek, hanem az ajtó túl oldaláról jövő zajra. Hasonlít ahhoz, mint mikor valaki felbukik egy apró tárgyban és a padlóra zuhan. Ezután egy néhány perces csend áll be, de aztán az ajtó kitárul és egy jajgató emberke lép be rajta.
- A franc egye meg a gitárodat Niall - halkan szitkozódik, viszont én mégis hallom minden egyes szavát és lépteinek hangját. A szobában fel-le járkál, pontosabban ugrál, aztán pedig egy rántás húzza el a sötétítő függönyt és ugyanezt megteszi a redőnnyel is. A kora reggeli Nap fénysugarai hirtelen terítik be az eddig sötét szobát. Mellőlem morgást hallok és a hang kiadója erőteljes ficánkolásba kezd. Szemeimnek még szokatlanok az erős fénysugarak, ezért hunyorítva fordulok a másik oldalamra.
- Jó reggelt - csábos mosolyt villant, miközben szemeivel laposakat pislog. Valami csikizi a derekamat, ezért a kezemet odavezetve fogom meg a tárgyat - jelen esetben testrészt - és elhúzom onnan. Kérdően pillantok a zavartan mosolygó Niall-ra, mikor fény derül a csikiző dologra, ami a fiú keze volt a derekam köré tekeredve. Még csak ekkor veszem észre, hogy mennyire is közel van hozzám, de az is lehet, hogy én vagyok hozzá túl közel. Fejem mellkasán pihen, míg egyik kezem a kockás hasán helyezkedik el. Lábai beférkőztek az enyémek közé és egyik keze a hátamnál van, így közelebb húzva magához.
- Jó reggelt fiatalok - az ágy végéből Harry mosolyog ránk pimaszul - Gondoltam szólok, hogy már mindenki ébren van és rátok várunk.
- Miért vártok ránk? - értetlenül pislog a szőke hajú fiú a az ágy végében álldogáló göndör felé.
- Éhesek vagyunk, nem találtunk fájdalomcsillapítót és - itt egy pillanatra megakad, de aztán újra folytatja - ennyi. Szóval kapkodjátok magatokat, mert még a végén felfordítják a házadat gyógyszerekért.
Niall egy bólintással adja barátja tudtára, hogy felfogta azt amit előbb hallott, míg én még mindig szinte mozdulatlanul ülök a meleg takaróba bebugyolálva. Eme semmittevésem közben sikerül jobban szemügyre vennem a szőke hajú énekes szobáját. A barna és a fehér színek dominálnak. A falak csokoládé barnára vannak festve és az ágy kerete is ezt a színt kapta meg. A rajta lévő párnák viszont már fehérek, de a takarókon újra a barna szín jelenik meg. Az ágy két oldalán éjjeliszekrény van elhelyezve aminek a tetején egy-egy fehér színű éjjeli lámpa foglal helyet. Az ágytól jobbra lévő falba egy hatalmas üvegből készült ajtó van ami az erkélyre vezet. Az erkély ajtótól néhány méterre egy nagy ablak van, amin keresztül beáramlik a késői tél napsugarai. A sarokba még le van dobva egy fehér babzsák fotel is és mellette egy gitár fekszik. Az ágy bal oldalán egy szintén fehér színű íróasztal van, amin papírok tömkelege és egy laptop helyezkedik el. Az asztal előtt egy barna, bőr forgószék van aminek a háttámlájára néhány ruhadarab van dobva. Az ággyal szemben egy nagy méretű fehér színű kanapé található, a fölötte lévő falszakaszon pedig a nagy, vékony televízió készülék kapott helyet. A kanapé két oldalán egy-egy ajtó van, sejtésem szerint ezek a gardróbhoz és a fürdőszobához tartoznak. A kanapé előtt szintén egy nagy méretű puha, barna szőnyeg van, így illeszkedve a szobában uralkodó színekhez. Az ágy fölött egy polcon bekeretezett képek és néhány díj van. Van olyan kép amin szüleivel, testvérével és annak családjával szerepel, de ezen a kis polcon olyan kép is fellelhető, amin a bandával mosolyog egy díjjal a kezükben vagy egy nyugodt, baráti légkörben felhőtlenül nevetnek észre nem véve a kamerát.
- Látom tetszik a szobám - nevet fel az ágy másik oldalán állva a szoba tulajdonosa. Valószínűleg észrevehette, hogy már egy ideje a szobáját fürkészem.
- Igen, nagyon szép - válaszolok én is mosolyogva és végtagjaimat kinyújtóztatva állok fel a kényelmes ágyból. Viszont mielőtt még elmennék a fekvőhelytől, a takarót a kezembe véve felrázom és összehajtom, ezt követően pedig ugyanezt teszem a másikkal is - Ezeket hova tegyem?
Nem szól semmit, csak némán odasétál hozzám és a takarókat kivéve a kezemből sétál az egyik ajtó felé. Gyorsan kezembe kapom a párnákat és utána megyek a gardróbba. Az egyik rekeszbe gondosan elrendezi a belehelyezett ágyneműt és visszamegyünk a szobájába. Még az ágyra helyezem a földre dobott díszpárnákat, aztán Niall vezetésével elindulok, azt hiszem a konyhába.
- Nehogy azt mond Niall, hogy nincs gyógyszered, mert akkor - mire Louis a mondata végére érne, az említett szőke fiú a kezébe nyomja a fájdalomcsillapító pirulát és a többieknek is ad. Én is elveszek tőle egyet és egy nagy pohár víz társaságában le is nyelem a fanyar ízű gyógyszert.
- Akkor már reggelizhetnénk is - szólal meg a kissé borostás arcú Liam. Mindenki beleegyezően bólint s az asztal köré gyűlve türelmetlenül várjuk, hogy a házi gazda elkészítse a csapat számára egy nagy adag tojásrántottát.
- Köszönöm a reggelit - a kiadós reggeli után tele hassal dőlök hátra a székemben. Niall egy büszke mosollyal bólint és néhány üres tányért a mosogatógépbe helyez. Felállok és segítek neki leszedni az asztalt és elindítom a mosogatógépet, hogy elmossa a használt evőeszközöket.
- Köszönjük a reggelit, Niall és a tegnap estét is. Jól éreztük magunkat - Eleanor és Louis is elköszön tőlünk és már csak négyen maradunk házban, hiszen a másik két páros is már elment. Niall és Harry néhány percre eltűnik és Barbival maradok az előszobában ácsorogva. Itt a tökéletes alkalom arra, hogy megkérdezzek tőle néhány dolgot, amik számomra még fontosak lehetnek.
- Régóta együtt vagytok Harry-vel? - barátságos mosollyal az arcomon kérdezem meg a modell lánytól, hiszen nem szeretném, ha úgy érezné, hogy bármiféle szándékom van a kérdés mögött.
- Néhány hónapja - nem lepődik meg kérdésem hallatán, úgy viselkedik, mintha már ezer éve ismernénk egymást.
- A média mit szólt hozzá? Vagy még nem tudja? - teszem fel újabb kérdéseimet.
- A családunkon és barátainkon kívül még senki sem tudja, így a média sem. Megbeszéltük Harry-vel, hogy szeretnénk egy kis időt úgy eltölteni, hogy ne a kapcsolatunkról beszéljenek és ezt a kettőnk között lévő bensőséges viszonyt megszeretnénk tartani magunknak amíg csak lehet. Hisz ha majd egyszer kiderül, akkor egy darabog biztos nem lesz nyugtunk a sok riportertől és Harry megszeretne védeni engem a rossz indulatú beszólásoktól is.
- Értem. Milyen rosszindulatú beszólásokra gondolsz? Őt is és téged is mindenki szeret, nem hiszem, hogy lennének olyanok akiknek az lenne a hobbija, hogy szétszedjenek titeket - a mondatba próbálom minél több együttérzésemet, kedvességemet és biztatásomat beleadni, hiszen ha a goromba és durva lennék, akkor nem mondaná el nekem ezeket a dolgokat.
- Tudod, a fiúknak rengeteg rajongójuk van és mikor megtudták, hogy valamelyik bandatagnak barátnője lett, a lányt ocsmányabbnál ocsmányabb rágalmazásokkal illették. Mindent megpróbáltak elkövetni, hogy szétválasszák őket. Elmondták a lányokat mindenféle utca széli nőcskéknek, alaptalan és hamis pletykákat terjesztettek róluk. Nehezen tudták kezelni ezt a helyzetet a fiúk és a barátnőik is. Harry is már részese volt egy ilyennek és látta, hogy hogyan próbálták tönkretenni Louis és Eleanor kapcsolatát és ettől szeretne megvédeni engem. Nem akarok ennek a stressznek és vitának kitenni és ez miatt hálás is vagyok neki. Szóval amíg csak lehet nem hozzuk nyilvánosságra a kapcsolatunkat - szemében fájdalom jelei csillannak meg, amit meg is értek. Nem mondta, de szavai között éreztem, hogy bántja, hogy nem lehet mindenhol Harry-vel és nem még egy étterembe se mehetnek el együtt, mint egy normális barát és barátnő - Mi van közted és Niall között? Randizgattok vagy már több is van?
Kérdése felkészültségem ellenére is váratlanul ér. Mikor belekezdtem ebbe az egészbe, tudtam, hogy egyszer felfogják nekem tenni ezt a kérdést, de nem gondoltam volna, hogy éppen most. Nm tudom, hogy mit válaszoljak neki. Az igazat nem mondhatom el, hisz akkor lebuknék és tervem ketté törne. Viszont azt sem mondhatom, hogy már randiztunk, hiszen ez egyáltalán nem igaz.
- Még csak néhányszor találkoztunk, de ezek nem randik voltak. Inkább csak egy sima baráti találkozó - pont mire befejezem a mondatom, az ajtóban megjelenik a két fiú és hozzánk sétálnak. Harry szorosan a barátnője mellé áll, míg Niall mellém, viszont cseppet sem olyan közel, mint a másik pár.
- Örülök, hogy megismerhettelek Mayna. Remélem még találkozunk - mosolyogva mondja Harry, közben pedig egy baráti ölelésben részesít.
- Én is örülök, hogy megismerhettelek mind a kettőtöket - a lány lép elém és a hogy barátja, ő is egy meleg ölelésben részesít.
- Még folytatjuk ezt a beszélgetést - halkan suttogja fülembe, mikor még ölelésünk tart s ezután elválik és Niall mellé lép, hogy tőle is elköszönhessen. Néhány perc múlva ők is elmennek és csak ketten maradunk az egész házban.
- Köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magam, de már nekem is mennem kell - bocsánat kérően pillantok a mellettem álldogáló fiú felé és reakcióját figyelem. Arcizmai megrándulnak és szemeiben, mintha valami szomorú fény megcsillanna.
- Máris? - csalódottan kérdezi, de reménykedik abban, hogy megadom magam és még itt maradok, viszont ez nem fog bekövetkezni. Magabiztosan bólintok és a fogasra akasztott kabátomért és sálamért nyúlok és magamra öltöm azokat. Niall csak némán figyeli cselekvéseimet és akkor sem szól egy szót sem, mikor a cipőmet húzom a lábamra.
- Várj - ujjait csuklóm köré tekeri, mikor már az indulásra készülök és eme cselekedetével gyengéden visszahúz és maga felé fordít. Feszélyezve érzem magam, mert a köztünk lévő távolság alig fél méter és még mindig a kezemet fogja. Szemeivel az én tekintetemben kutat, s én is ezt teszem, próbálok rájönni, hogy mit szeretne. Egy halk sóhaj után megtöri a csendet és velem is tudatja a gondolatait - Nem szeretném, hogy ez most bármin is változtatna vagy esetleg megutálnál miatta. Tudom, hogy nem olyan rég találkoztunk és alig ismerjük egymást, de én úgy érzem, hogy most jött el az ideje annak, amit mondani akarok.
Kíváncsian figyelem őt, hiszen tudni szeretném, hogy hova akar kilyukadni. Viszont újra megáll a beszédben, így hagyva nekem időt, hogy megemésszem az elhangzottakat. Nem kell sokat agyalnom hozzá, hogy rájöjjek mit szeretne, de még se mondom ki a nyilvánvalót, szeretném ha ő maga kérdezné meg tőlem.
- Folytasd - biztatom, hiszen látom, hogy nagyon izgul és csak a reakciómra vár.
- Megértem ha nemet mondasz,nem fogok megharagudni, de azért remélem, hogy pozitív lesz a válaszod - kifújja a bent tartott levegőjét és az izgalomtól csillogó kék szemeit rám emeli - lenne kedved velem eljönni egy randevúra?
A levegő megfagy bennem és a világ megszűnni látszik körülöttem. Levegővételem és szívverésem felgyorsul, pupilláim kitágulnak. Bármennyire is számítottam erre a kérdésére, még nem voltam igazán felkészülve rá. Mikor belekezdtem ebbe az egészbe tudtam, hogy ennek valamikor be kell következni. Érzelmeimnek itt nem lesz helye, csupán csak a tervemnek kell dominálni. Nem ronthatom el. Ezt nem. Nem hagyhatom, hogy rám is csak egy, egy regényes íróra gondoljanak az emberek.
- Rendben - minden magabiztosságomat előszedve mondom ki a válaszomat - elmegyek veled egy randira.
- Köszönöm - Niall arcán megkönnyebbült mosoly jelenik meg, s köszönet képpen még meg is ölel - Majd hívlak, hogy neked mikor jó.
- Rendben, de nekem tényleg mennem kell - köszönés képpen átöleljük egymást és két puszit hintek Niall arcára - szia Niall.
Táskámat a kezembe véve lépek ki a meleg házból a késő téli hidegbe. A hűvös levegő csípi arcomat, de hamar az autómhoz érek és az utakat szelve már kellemesen meleg levegőjű autómban ülök. Szerencsémre nem kell sokat töltenem a londoni forgalomban, hiszen körülbelül tíz perc elteltével a saját házamhoz érek. Miután járművemmel beparkolok a garázsba, beszaladok a házba, hogy megvédjem magam az imént eleredt hó ellen.
Már beesteledett, az eddig kint lévő fényességnek már híre sincs. Órákig keresgéltem információk után az interneten és rengeteg olyan dologra akadtam, amit majd személyesen is megszeretnék kérdezni Niall-től. Ujjaim szaporán járnak a laptop klaviatúráján, agyam kattog miközben egy új mondatot próbál megformálni. Elkezdtem. Már rengeteg mondat tarkítja az eddigi fehér, üres oldalt, s ezáltal elkészültem második könyvem első mondataival. Beleszövöm a tegnap este cselekményeit is és ezáltal megpróbálom mindenkit megmutatni, azt amit eddig még ők sem tudtak. Megmutatom saját magukat, a valódi énjüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése