2014. október 18., szombat

Fifth Side - "Te vagy a legérzékenyebb fiú akit ismerek" | Part.1


Niall Horan
Mikor felhívtam telefonon azt hittem, hogy nem fogja felvenni, hiszen még korán is volt és miért is akarná felvenni pont nekem a telefont. Aztán nagy meglepetésemre a folyamatos csörgés hangja megszűnt és lágy, nőies hangja szólalt meg. Valamivel ellehetett foglalva, mert hangja kapkodónak és meglepettnek tűnt. Féltem, hogy ha felteszem neki azt a kérdést, ő visszautasít és azt mondja, hogy menjek a francba. Féltem, hogy nem ismerhetem meg jobban, hogy nem tudhatom meg kedvenc virágának nevét, kedvenc ruhájának márkáját és még hasonló információkat. Aztán megint meglepett. Azt mondta, hogy szívesen találkozik velem, de most mézeskalácsot süt. Nem tudom, hogy támadt neki ez az ötlete, de nagyon aranyosnak találtam, hogy egy hideg téli reggel ilyent készít. Megbeszéltük, hogy elmegyek hozzá és megnézünk együtt egy filmet. Megígértem neki, hogy tíz percen belül ott leszek, de ekkor még egy boxerben feküdtem a hálószobámban. A szokásos reggeli készülődésemet most lerendeztem egy rövid, de jóleső zuhannyal, egy elmaradhatatlan fogmosással és végül egy felöltözéssel. Hajammal nem babráltam sokat, csak kezemmel áttúrtam néhányszor és miután a telefonomat is a kezembe kaptam rohantam a bejárati ajtó felé. Viszont olyannyira izgultam és siettem, hogy el ne késsek, hogy kis híján zokniban és pulóverben léptem ki a hóesésbe. Miután sikerült ezt a problémát is kiküszöbölnöm és a házat is bezártam, az autómba ülve elindultam a megadott címhez. Az utak csúszósak voltak a frissen hullott hó miatt. Mint szokás szerint, most is rengetegen voltak a hó födte utakon és csakúgy, mint én, azok az emberek is siettek.
Végül néhány perces vezetés után-hisz nem lakott olyan messze tőlem Mayna, mint gondoltam-odaértem az említett lány házához. A ház nagyon jól nézett ki és már kívülről is tükrözte a fiatal írónő ízlését. Az épületet és a hozzá tartozó udvart egy magas téglából kirakott fal védte a kíváncsi szemek elől. Miután a házban lakó lány kinyitotta nekem a kaput, az autómmal begördültem oda és szemem elé tárult a hóval borított, növényekkel tarkított udvar és a hozzá tartozó emeletes ház. A falai-az utcában lévő többi házhoz híven-fehérek voltak és mindegyik emeleten helyet kapott több ablak is. Az első emeleten lévő, azt hiszem szobából az erkély ajtaja az udvar felé nyílik, így is menekvést találva a kíváncsi szemek elől. A ház túlsó részén egy terasz helyezkedik el ahová egy hatalmas üvegajtón keresztül lehet kijutni. Távolabb megpillantok egy medencét is, de sejtésem szerint ez most üresen áll, hisz ha lenne benne víz, akkor az valószínűleg jéggé fagyna.
Fejemet gyengéden ráztam meg, hogy visszatérjek a kert elemezgetéséből és figyelmemet az ajtóban ácsorgó lányra terelem. Egy hosszú pólóban és cicanadrágban ácsorgott az ajtóban és jól észrevehető volt, hogy már kezdett átfázni. Mielőtt ez megtörténhetett volna lábaimat mozgásra bírtam és Mayna elé sétáltam. Mosollyal az arcán fogadott, amit én viszonoztam is neki. Ebben a pillanatban kedvem lett volna szorosan magamhoz húzni és percekig kezeim között tartva ölelni, de ezt nem tehettem meg. Nem tudhattam, hogy mik is a szándékai és hogyan viszonyulna a közeledésemre.
A ház belseje is szintén nagyon elnyerte a tetszésemet. Tükrözte Mayna ízlését és észrevehető volt, hogy itt nem egy fiú lakik hanem egy lány vagy talán A lány. A konyhából karácsonyi zene hangfoszlányai szűrődött ki és a levegőt betöltötte a mézeskalács ellenállhatatlan illata.
A nappaliba ültünk le beszélgetni és ő elmesélte, hogy mit csinált reggel, pontosabban már hajnalban. Mosolyogva hallgattam beszámolóját, de egyes részeknél kedvem lett volna felnevetni, viszont ezt nem tettem, mert akkor lehet, hogy azt hittem volna, hogy kinevetem őt. Igen, az igaz lett volna, hogy kinevettem, de nem csúfolódásból, hanem azért, mert igazán viccesnek gondoltam azt amit csinált.
Aztán az ő arcáról is eltűnt a mosoly és hirtelen váltott át rémülté. Kérdezgettem, próbáltam kideríteni, hogy mi baja lett hirtelen, de ő egyik kérdésemre se válaszolt. Egyre jobban kezdtem aggódni érte. Mi van ha rosszul van? Mi van ha szellemet látott? Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben akkor is, mikor szó nélkül kirohant a konyhába. Nekem sem kellett több, utána rohantam, de mikor már odaértem ahol ő volt, csak azt láttam, hogy a süteményeket nyugodtan rakosgatja egy tálcára. Szerencsére nem történt semmi baj, csak majdnem a sütemények égtek oda.
A karácsonyi film megnézése után beszélgetni kezdtünk. Kérte, hogy meséljek magamról és én ezt szívesen teljesítettem. Elmondtam olyan dolgokat amiket nem szeretnék újságokban vagy könyvekben látni, de megbíztam benne. Tudtam, hogy ő nem verne át. Kíváncsisággal hallgatta a szavaimat és szinte minden egyes mondatot elraktározott a fejében. Éreztem és tudtam, hogy most egy valaki rám figyel, csakis rám. Ezt követően ő kezdett el magáról beszélni, de olyan érzésem volt, mintha nem bízna meg bennem. Olyanokat osztott meg velem, amik inkább gyermekkori, esetleg tinédzserkori emlékek. Ezt nem tettem szóvá, mert biztos voltam benne, hogy egy nap elnyerem a bizalmát és mindazt, amit akkor nem mondott el, egyszer elfogja.
Nem sokkal később megmutatkoztak rajta a fáradság jelei és elaludt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Kíváncsi voltam a ház többi részére is, de az ő engedélye nélkül nem akartam a nappalitól messzebbre menni. Ott maradni se akartam, ezért a legjobb döntésnek az elmenetelt találtam. Előtte viszont, még a kanapé mellett lévő fotelben elhelyezett plédet ráterítettem. Közelebb hajoltam és egy gyengéd puszit hintettem az alvó lány homlokára. Korábbról emlékeztem, hogy láttam egy hűtőre ragasztható cetlit, ezért érte mentem és egy tollal írni kezdtem.

Drága Mayna!
Mikor elaludtál jobbnak láttam, hogy elmenjek, hogy te nyugodtan aludni tudhass.
Remélem jól is aludtál és kipihented magad, mert szeretnélek meghívni hozzám egy
kis filmnézésre és házibuli jellegű összejövetelre. Ne aggódj nem lesz 
sok ember, csak a banda és a barátnőik.Nagyon örülnék neki ha eljönnél, 
mert így legalább megismerhetnéd a barátaimat és mi is több időt tölthetnénk együtt. 
A cetli aljára felírt címre várlak délután öt órára, de ha eltévednél
tudod a számom. 
Ölel: Niall

Felragasztottam a papírt egy látványos helyre a hűtőn és még egy pillantást vetve az álmaiban járó lányra elhagytam a házat. Vidáman ültem kocsiba és hajtottam el attól a helytől, ahol még nem rég egy csodálatos lány társaságában voltam.

Nagy mosollyal emlékszek vissza a néhány órával ezelőtt történtekre, de ugyanakkor izgatott is vagyok, hogy Mayna elfogadja-e a megvívásomat vagy sem. Ezen viszont most nincs sok időm rágódni, mert egy tesco-ban a sorok között vágtatva próbálom beszerezni az esti programhoz szükséges dolgokat. Chipseket, csokoládékat, kekszeket, popcornt, sört, bort és még sok más alkoholt és rágcsálnivalót teszek a majdnem teli kosárba. 
Mire végzek a fizetéssel és a már teljesen teli bevásárlókocsit kitolom a parkolóban lévő autómhoz, szinte még a tüdőmet is kilehelem, de miután bepakolom őket a csomagtartóba, akkor sem pihenhetek, mert az alkoholokat nem üveg hanem rekeszszámra vettem. Így az üres kocsit visszatolva sietek az üzletben lévő három rekesz sörömért, fele ennyi boromért és még néhány üveg töményebb alkoholért. Valószínűleg édesség és alkohol függőnek néztek az eladók, mert mikor fizettem elég furcsa pillantásokkal méregettek. Ebben lehet, hogy az is benne van, hogy nem sok sokszor látnak itt engem vásárolni, hisz tudjuk ki vagyok. 
Kifulladva dőlök el a kanapén és képzeletben megveregetem a vállam amiért sikerült mindent elpakolnom a konyhámban úgy, hogy nem csak bedobáltam az egyik szekrénybe. Épphogy kifújom magam, mikor a zsebemben lévő telefonom rezegni, jelezve, hogy egy bejövő hívásom érkezett. Morogva húzom elő azt a zsebemből és rögtön a fülemhez is emelem. 
- Csá haver.
- Helló Harry - köszönök én is a telefon túl oldalán lévő fiúnak, miközben újra kényelembe helyezem magam a kanapén.
- Szóval mikorra is kell odamennünk? - kérdése végén felkuncog és a háttérben női hangot is hallok. Valószínűleg épp a barátnőjével van. Inkább meg sem kérdezem, hogy mit csinálnak.
- Öt órára mondtam Mayna-nak is, úgyhogy olyan öt órára - csönd áll be és percekig azt hiszem, hogy már nincs vonalban és lerakni készülöm a telefont.
- Ki az a Mayna? - most én következem, nem válaszolok, csak várom következő kérdését, hisz tudom, hogy még itt ennek nincs vége - A barátnőd? Mióta ismered? De a legfontosabb. Niall, miért nem beszéltél nekem róla?
- Nyugodj le Harry! Mayna nem a barátnőm, nem rég ismertem meg. Nagyon kedves lány és szeretném ha ma ő is itt lenne - elmondom Harry-nek az álláspontom, de ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy valamit megfog kérdőjelezni az előbbi szavaimban.
- Te csak úgy odaviszed a házadba mikor alig ismered? Niall, mi van ha egyik rajongónk és majd elmondja mindenkinek, hogy hol laksz? - értékelem benne, hogy fontos vagyok neki, de ez már túl sok. nem is ismeri őt és olyanokat feltételez róla, amik egyáltalán nem igazak. Biztos vagyok benne, hogy csak az aggodalom és a féltés beszél belőle.
- Harry befejeznéd? Mayna nem egy rajongók, vagyis nem tudom , hogy az-e, de ő is híres és elhiheted, hogy megbízhatsz benne - hangom a kelleténél hangosabb lesz mire a mondat végére érek, de aztán lenyugtatom magam - Ő Mayna Collins. Ő az aki írta azt a könyvet, amit szoktam olvasni a turnénkon is és az a kedvencem. Rengetegen szeretik őt, hiszen egy fantasztikus író és csodálatos lány. 
- Sajnálom Niall, csak féltelek. Te vagy a legérzékenyebb fiú akit ismerek és nem szeretném ha valaki miatt összetörnél - szavai meglágyítják szívem és büszkeséggel tölt el, hogy ő az én legjobb barátom - Ígérem, kedves leszek vele és nem bántom meg semmivel.
- Köszönöm.
- Most viszont leteszlek, de egy óra múlva ott leszünk - meg sem várva, hogy elköszönjek, bontja a vonalat. Az órára pillantva ijedten veszem tudomásul, hogy már négy óra van és alig egy órám maradt arra, hogy előkészítsem a házat a hamarosan érkező vendégeim számára.
Az egyik szekrényből párnákat és plédeket veszek elő és telerakom velük a tv előtti helyet. A dohányasztalt a fal mellé tolom, hogy még véletlenül se legyen útban és a kanapét is elmozdítom a helyéről, de csak olyannyira, hogyha valaki leszeretne ülni rá akkor az könnyedén megtehesse, de eközben ne kelljen elvonulni a csapat többi tagjától. Három zacskó chipset bontok fel és öntöm ki őket ugyanennyi tálba. A popcornt a mikróba helyezem és amíg az elkészül, a nappaliba viszem a tálakat ezután pedig néhány üveg italt is. Miután a pattogatott kukorica is elkészül, azt is beviszem a szobába a többi rágcsálni való mellé és nyugodt szívvel jelentem ki,hogy munkám véget ért.
Az óra mutatója még csak a harmincast éri el, ezért úgy döntök, hogy még ráérek egy gyors zuhanyt venni. Piszkos ruháimat a szennyes tartóba dobom és belépek a még száraz zuhanyfülkébe. Megnyitom a meleg vízhez tartozó csapot és a jólesően meleg víz a testemre ömlik. Percekig csak némán állva élvezem a rám folyó víz melegségét és kezdem érezni, ahogy lenyugtat és elálmosít. Viszont eszembe jut, hogy nekem sietnem kell és miután alaposan megmosom testem a tusfürdőmmel, egy törölközőt a derekamra csavarva kilépek a kabinból. vizes testemet gondosan megtörlöm és ugyanezt teszem vizes tincseimmel is. Miután elég száraznak érzem magam az egyik fiókból kikapok egy tiszta alsóneműt és egy kényelmes farmernadrágba és fehér pólóba bújok. Mezítelen lábaimra fehér zoknit húzok, hiszen nem cipővel rohangálok a házban.
Utolsó simításokat végzem hajamon, mikor a csengő hangja megszólal, jelezve, hogy megérkeztek az első vendégek. Nem sietek, a normális tempómban hagyom el a hálószobám és lemegyek az ajtóhoz, aminek a túloldalán már türelmetlen barátaim várnak. Eközben a csengő hangja nem marad abba, valaki folyamatosan nyomkodja és talán már rá is feküdt. A kilincset lenyomom és szembe találom magam barátaimmal egyben bandatársaimmal és a csengőnél álldogáló, gonoszan vigyorgó Loui-val. Egy pacsival köszöntjük egymást, de a velük érkező barátnőiknek már egy-egy arcra puszit adok. Egymás után lépnek be a lakásomba, de mielőtt becsuknám az ajtót, feljebb emelkedve kinézek az utcára, viszont csalódottan esek vissza talpamra. 
Egy nagy sóhajt követően mosolyt varázsolok arcomra és a nevetések hangjának irányába indulok el. A kis csapatot a nappaliban találom meg, miközben bőszen keresgélnek valamit.
- Niall szerintem elfelejtettél valamit - mondja Eleanor miközben hangosan hahotázó barátját próbálja megakadályozni abban, hogy az felmásszon a szekrény tetejére.
- Mire gondolsz? - kérdem kíváncsian.
- Hova dugtad a poharakat Niall? Talán ide? - kérdezi Louis, miközben ugrálva próbál felnézni a szekrény tetejére.
Képzeletben homlokomra csapok feledékenységem miatt és rögtön a konyhába rohanok, hogy egy tálca pohárral térhessek vissza a nevető társasághoz.
- Így már mindjárt jobb - szólal meg most először Harry is és kezdés képpen, mindenkinek tölt egy kis vörös bort. A kezünkbe vesszük őket és már éppen koccintásra készülünk, mikor a csengő hangja újra megszólal és megszakítja eme cselekedetünket.
A bort tartalmazó poharamat leteszem az asztalra és az ajtó felé rohanok, hogy megnézhessem, hogy ki az újabb látogató. Az ajtót kinyitva megpillantok a kapuban egy fejét lehajtva álldogáló barna hajú lányt. A bejárati ajtó nyitódásának hangjára felkapja a fejét és csillogóan barna szemeit enyémek közé fúrja. Ajkaim mosolyra húzódnak és megnyugszom, hiszen Ő is eljött. Nagy lépésekkel indulok felé, hogy minél hamarabb bejöhessen és mikor ez megtörténik, még számomra is váratlanul történik az, hogy megölelem. Kezei tétován a teste mellett lógnak, de aztán karjai hátamat ölelik körbe és fejét mellkasomra hajtja. Mosolyom, ha lehet azt mondani, még szélesebb lesz, mikor elengedjük egymást és magam elé engedve besétálunk a házba. Az előszobában leveti a kabátját és a csizmáját is azután pedig a vezetésemmel bemegyünk a nappaliba.
A helyiségre hirtelen telepedik a csend és mindenki a mellettem álló lányt figyeli. Kérdő pillantásokat kapok az ezelőtt nevetgélő barátaimtól és a mellettem álldogáló lánytól. valószínűleg mindannyian meglepődtek. Végül ezt a kínos csendet Harry töri meg azzal, hogy a kanapéról felpattanva Mayna elé siet.
- Szia! Már rengeteget hallottam rólad, Harold Styles  vagyok, de szólíts csak nyugodtan Harry-nek - mosolyogva nyújtja felé a tenyerét, amit a lány el is fogad.
- Mayna Collins vagyok, de szólítsatok nyugodtan Mayna-nak - lassan, de végül mindannyian felocsúdnak meglepődöttségükből és sorban a lány elé sétálnak, hogy bemutatkozhassanak neki. 

4 megjegyzés:

  1. Kedves Anastasia B.!
    Imádom a történetet, nem tudom abbahagyni az olvasását! Egyszerűen imádom! Folytatsd minél hamarabb! :)
    Üdvözöl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Orsi!
      A következő részt már holnap olvashatod is. Nagyon örülök, hogy tetszik neked a történet.
      Üdv,
      Ana

      Törlés
  2. Drága Anastasia B.!
    Ma találtam rá a blogodra. Egyszerűen imádom, csak úgy faltam a sorokat. Várom a következő részt. :)
    M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mónika!
      Az ilyen kommentek mindig feldobják a napomat és a te megjegyzésednek is nagyon örültem mikor megláttam. Örülök, hogy tetszik neked a történet. :)
      A következőt már holnap olvashatod is.
      Ana

      Törlés